7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)

századtól - az uralkodók aürün osztogatták a tanácsosi eimet, vált el egymástól a ceak ütosetea és a valóságos v. titkos /intimua/ tanácsosok csoportba* A királyi vagy magyar tanács jelentősége az államkormányzatban 1526 után jelentősei lecsökkent. Láttuk, hogy a rendi testületté vált királyi taaács kor&énysati. szerepe már m 1460/?©-es években háttérbe szorult, d© akkor a nemzeti királyság központosító törekvései, a magyar kancellária növekvő államkormányzati szerepe javára, mig 1526 után tít idegen központi hatóságok és a lényegileg esek irányitása alatt álló hazai hivatalok szorították háttérbe a magyar tanácsot. A tanács állandó jellegű hivatallá, meghatározott keretek közt működő hatósággá soha nem is vált, tehát mindvégig megtartotta középkorias színezetét. Ennek főoka a Habsburg központositó politika iránya volt, az uralkodók a bécsi titkos tanácsra 111. irányításuk alatt álló központi hatóságaikra támaszkodtak, s aszerint hivták Össze /rendszerint soha nem teljes létszámban/ magyar tanácsosaikat sűrűbben vagy ritkábban, ahogy a magyar rendiség hullámzó, hol erősödő, hol gyengülő ereje azt kikövetelte. De a tanáca tagjai sem igen igyekeztek a magyar tanácaot körvonalazottabb, szilárdabb építménnyé tenni. Egyéb országos /katonai, igazságszolgáltatási/ tisztségek, távoli birtokaik gondja stb. távol tartották őket az uralkodó székhelyétől, amellett e főurak és főpapok - /katonád , nagybirtokosok/ - az egy helyhez kötött, állandó hivatalnokoskodástól idegenkedtek, nem is látták reménytelinek, hogy a királyt uralkodása színhelyén, német, cseh tanácsosait ellensúlyozva, eredményesen befolyásolhassák* Elsősorban a* országgyűlések alkalmából Ültek össze, hogy igy a rendek tömegeit tudva maguk mögött, az országgyűlés súlyával próbálják befolyásolni az uralkodót. A magyar tanács tehát egyben, mint a£> országgyűlés felsőháza lépett fel. Történtek ugyan kísérletei arra, hogy a tanács működését állandóbb keretek közé asaritsák /az uralkodó és a rendek közti kompromisszum jegyében/f esek azonban kevés eredményt hoztak. Az 1569-i törvény elrendelte, hogy két magyar tanácsos állandóan az udvarban tartőskóájék, majd 1578-ban a királyi leirat újra felajánlotta. sat a lehat6séget. A terv szerint a tisztán magyar egyekben az uralkodó ezekkel tanácskozna, de meghallgatná véleményüket Mz^s.yos vegyes ügyekben is, ám ebből semmi nem valósult meg > A rendek as egész magyar tanács összehívását követelték, ami elől uralkodó elzárkózott. Később, 1588-ban a rendek végül elfogadták, hogy néhány tanácsos állandóan a király vagy az őt helyettesit.3 főherceg mellett tartózkodjék, de a teljes tanácsot %% m:w£áfc össze a fontosabb ügyek megtárgyalására negyedévenként * M$ utóbbi rendelkezésnek már mutatkozott némi eredménye, s a század elejétől a jelek szerint viszonylag rendezettebbé v4Jt. a tanács működése, amennyiben az uralkodő a szükség szerint íf.Inkábban vagy sűrűbben összehivta legalább a tanács egy ré&z&t,' & az a legkülönfélébb ügyekben valóban véleményét is nyilvánltatta, másrészt egy-két tanácsos általában az udvarbana kancellária mellett tartózkodott állandő jelleggel. A magyar tanács hatásköre kezdetben nem volt körvonalazva. A rendszerint az országgyűlések Idején összeült tanácsosokat X. Ferdinánd még viszonylag sok kérdésben, még had- és pénz-