7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

I. rész Magyarország - B) A feudális abszolutizmus kormányzatának kiépülése Magyarországon (1690-1780)

hatban állapították: meg, de ez utóbb többször változott* 1732-1 rendelkezés szerint a 9 "referátumot*

1 4-4 szakelőadó látta el, akiknek beosztását kétévenként cserélni kellett* A magyar kamarán a bizottsági ügyintézés régtél fogva ismert voltt hosszabb élettartamú vegyes bizottságokat különösen a helytartótanács felállítása óta szervestek, a két hatóságot közösen érintő ügykörök koordinálására /Oommissio in negotlo taz^e tolerantialis Judaeorum, Commlssio mlzta oeconomica/. AS első ellendő kebelbéli bizottság felállítását az tette szükségessé, hogy a szabad királyi városok pénzkezelésének ellenőrzését a király 1730-ban részben a kamarára hárította* 1733-től "Oommissio in negotlo eivltatum deputata" /utóbb "Oommissio 01vitatensls"/ végezte a számadások ellenőrzését, a városi kölcsönterhe k kimutatását, a vagyoni státus megállapítását* Utóbb a városi tisztujitások dolgát s minden más városi ügyet is a bizottság elé utaltak* illendő bizottság felállítását kívánta meg a sókereskedelem Ügyelnek a magyar kamara alá való rendelése /1741, ill* 1743A Ezek voltak a helyi előzményei annak az 1747-ben kiadott királyi rendelkezésnek, amely a kamara személyi állományának rendezésével kapcsolatban as addigi ügyintézést "dep art áment állssá" kívánta átalakítani. As ügyeket a terv szerint négy külön csoport valamelyikében bizottságilag kellett előkészítenie 1. sőügyek, 2. harmincadügyek, 3* fiskalltások ügyei: kaducitás, birtokadomány, 4. gazdasági ügyek: uradalmak, városok, lőpor, salétrom, kincstárra szállott birtokok összeírása, becslése* Csoportonként átlag három tanácsos működését vették tervbe s ezek maguk készítették volna elő as ügyeket tanácskozásra /nem, mint addig, a titkárok/. írásos referencia és az iratok körüladása a többi referens között csak nehezebb Ügyeknél volt kötelező. A döntés joga a "departamentális« előkészítés után a tanácsé maradt. Ez a rendelkezés a kamarai elnök tiltakozó felterjesztése után 1747-ben ugy módosult, hogy a fontosabb s Írásban előkészített ügyeket az egyes csoportokon belül bizottságilag is meg kellett tárgyalni* Ízzel, egészen as 1772-es reformig, a bizottsági munka s az Ügykörönként elhatárolt szakbizottságok lettek a kamarai Ügyvitel jellemzői* 1747-ben hat bizottság /commlssio vagy departámentum/ alakult: sóűgyi, gazdasági /kincstári uradalmak és birtokreszek gazdasági igazgatása, bérletek, a földesúri joghatósággal és a kegyúri joggal kapcsolatos ügyek/, jogügyi /kincstári érdekvédelem: kaducitás, lappangó kincstári jogok felderítése, birtokadományok, szerződések, kincstári követelések, perek, főpapi hagyatékok és javadalmak, uzsora és pénzhamisítás, a jogugyIgazgatóság és a kincstári fiskálisok szervezeti-személyi Ügyel, kérvények/, városi, sálétrom-lőporügy1 és harmincadügyi. Utóbb több összevonást, Ügykörét csoportosítást hajtottak végre, működött még gabonaügyi commlssio /1748 éta, amikor a kamara a hadi élelmezési raktárak és a katonai gabonaszállítás ügyét átvette/, lótenyésztési, stb. bizottság ls s egy un. commlssio dlrectoralis, melynek a gazdasági, sóés harmincadügyek igazgatói s a segédhivatali Igazgatók voltak tagjai* A blsottságoknak nem volt önálló intézkedési joguk, kívülállókkal csak a kamarán keresztül érintkezhettek, de önálló ügyvitelük és adminisztratív apparátusuk volt. 1756-ban kiadott