7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.
I. rész Magyarország - A) A törökkori királyi Magyarország kormányzata (1526-1690)
Hatásköre az 1540~es években az egész belügyi kormányzatra kiterjedt; az uralkodó jogait gyakorolta annak távollétében. Kifejezett ellenőrző, sőt irányitó szerepe volt a nénsugyek felett, magát a magyar kamarát is irányította* Intézte a közigazgatást és az igazságszolgáltatást, 1537 óta az országgyűlés a hadügyeket is alá rendelte, amelyeket a főkapitányokon keresztül irányított /ekkor még as udvari haditanács nem működött/. Az ügyeket a tanács rendszeres, naponkénti üléseken, kollegiálisán tárgyalta, a tanács munkájában titkár segédkezett, s iroda látta el az Írásbeli teendőket. A helytartótanács mint központi /állandó jellegű és testületi/ kormányszerv azonban rövid ideig állt fenn, A magyar kamara átszervezése és továbbfejlesztése magával vonta, hogy a kamarát az uralkodó már 1546-ban teljesen kivonta rendelkezése alól, a pénzügyek feletti Irányító szerepét tehát elvesztette. Majd miután 1556-ban az egész hadügyet központi udvari hatóság, a haditanács vette át, a hadügyek irányítása is veszendőbe ment. A közigazgatási feladatok egy részét a megerősödött aagyar kamara intézte, üjlaky Ferenc utóda, Hádasdy Tamás nádor és helytartó alatt /1554-től/ maga a tanács, a dikaszteriális formák is felbomlanak. A helytartól hivatal ugyan - helyt art ó tanács nélkül - továbbra is fennmaradt, de hatásköre végképp leszűkült as igazságszolgáltatásra /legfelsőbb törvényszék maradt a nádori és országbírói törvényszék mellett/ és a 32 teleknél kisebb birtokok adományozására. A XVI. század második felében - mint említettük - általában főpapok, a XVII* században, miután a Bocskey szabadságharc eredményeképpen a nádori tisztséget rendszeresen betöltötték, a nádorok voltak a helytartők, A nádorok aztán /főleg Zllésházy István, Thurzó György, Iszterházy Miklós/ megkísérelték, hogy bizonyos befolyást gyakoroljanak a belkormáuyzatra, sőt a pénzügyekre, a hazai hadügyekre Is, de etet nem helytartői, hanem nádori minőségükben tették. x x Állandő jellegű központi kormányszervvel újból csak 1673 után találkozunk, de ez már nem a rendi alkotmányos formákból kinőtt, hanem éppen az alkotmány felfüggesztése, a bécsi abszolutizmus erősödése következtében létrejött kormányzótestűlet volt. AZ indokot a Wesselényi-Kádasdy összeesküvés szolgáltatta ahhoz, hogy I. Lipót magyar tanácsosod megkérdezése nélkül, bécsi tanácsadóival dolgoztassa ki az uj kormé&ysótestület, a kormányzóság /Grubernium/ működési alapelveit, s a miniszteri konferenciával fogadtassa el azt. élén mint koxssányső a német lovagrend nagymestere, Amprlngen íános Gáspár állt, mellette nyolctagú /az esztergomi érseket, országbírót és s^emélynököt, valamint német tanácsosokat magában foglaló/ tan-ícsot szerveztek, a munkát nagyobb arányú, csaknem kizárólag idegenek** hői álló, hivatali szervezet /titkárok, irattár, kiadóhivatal, Iroda/ támogatta. Hatásköre elsősorban a szorosan vett közigazgatásra terjedt ki* ezen belül is elsősorban a "belsc béke és nyugalom 1 * megőrzésere /azaz a lázadó gócok szemmeltartására/, az ellenreformáció hatékony elősegítésére, és az ebben az idé«
