5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.
Ila Bálint: Történeti földrajz
s ezeket - az egyes települések helyét topógráfiailag meghatározva - térképre vetiteni.Ez tisztára térbeli, földrajzi konstrukció. De ha a fejlődést is vizsgálja, akkor már a helynevek alakja, jelentése és belső tartalma is fontos, mert ebből lehet a települések kezdeteire időelemeket nyerni, amint erre később részletesen rátérünk. Dé jelentkeznek az egyszerű topográfiai rekonstrukciónál is a nehézségek. Szinte a legnehezebb kérdés az azonos nevek problémája, olykor egyetlen megyén belül is, de még inkább olyan esetekben, amikor támpontunk sincs az azonos nevü települések fekvésére, Magyarország helységeinek névformáit hivatalosan csak 1898-ban és a következő években állapították meg, miután megszervezték az Orsz. Községi Törzskönyvbizottságot. Bizony \ korábban az Apáti, Kovácsi, Mihályi* Pálfalva, Szentjakab, ' Szentpál, Szőllős, Tóti stb. azonos nevek•tömegesen fordultak elő a forrásokban. A feudális korban ugyanaz a helység gyakran 2-3 vagylagos néven is szerepel /Takácsi; Peretakácsi, Varjastakácsi, Nemes Takácsi, Alsó- és Felső meg Középső Takácsi; Iszkáz különböző jelzőkkel: Pókiszkáz, Mindszentiszkáz, Felsőiszkáz, Kápolnásiszkáz, Alsóiszkáz, Apácaiszkáz stb,/, az ugyanazon helyáéget jelentő nevek azonositására tehát a legnagyobb súlyt kell fektetni, mert különben a települések száma indokolatlanul megnövekszik. Az azonosításnál a birtokos családot, a helység nagyságát szokták alapul venni és nem utolsó sorban a forrásokban megmaradt felsorolási rendet. Ez utóbbinak a legnagyobb szerep jut az elpusztult falvak településhelyének megállapításánál /a Veszprém megyei Kohár puszta helyét ilyen módon sikerült feltárni/. Sokat segit, ha a kutató a mai topográfiát ismeri, Sok tévedéstől és helytelen következtetéstől óv meg a nagy és biztos paleográfiai gyakorlat, /Pl, terra Baas nevü Gömör megyei föld szerepel az egyik XIII. századi kiadott oklevélben, több kutató ennek t alapján meg is állapította települési helyét. A kiadásnak az eredetivel történő összevetéséből azonban kitűnt, hogy az oklevél kiadója rossz ^ olvasatot közölt, mert az eredetiben "Ras" áll és nem "Baas", tehát nem uj, hanem a korábban is ismert Rás helységről van szó. A forrásellenőrzés segitett hozzá a tévedés kijavításához, ami már mint valóság szerepelt az irodalomban./
