5. Történeti segédtudományi alapismeretek II. Bp. 1963. LOK 137 p.
Borsa Iván: Irástan (Palaeographia)
negyedik negyedében többek által megkonstruált irógép oldotta meg, A magyar hivatalos Írásbeliség az európaival egyszerre ez időtől kezdi meg az irógép alkalmazását* de csak e század elején lesz általánosabban használt Íróeszköz, Az általános írásbeliségnek inkább csak a belső ügyvitel nél használt Íróeszköze volt az iróvessző-iróón ősöktől szár-* mazó grafitceruza* amelyiknek megszületését lényegében I56Ötól számithatjuk* A fába foglalt irónt technikailag módositot-^ ta az e század 10-es éveiben feltalált töltőceruza* A tollhoz nélkülözhetetlen iróanyagnak a kínaiak ós a rómaiak tusa helyett az európai Írásbeliség a tintát alkotta meg. Házilag állították elő az un* gubacstintát, egyik alkotóanyagáról nevezve igy. E csersavas tintát használták a 18, sz, végéig* Ekkor találta fel P. Runge a róla elnevezett csersavtalan tintát, amelynek a mai neve: császártinta, 1866-ban találta fel Leonhárdi az egyik alkotóanyagáról alizarin-nak nevezett /szintén csersavas/ tintát* amelyikben a festék már vegyileg egyésült az oldóanyaggal* Hasonló módszerrel-állították elő a 19.sz. végén feltalált* festékany agáról'elnevezett N antracén tintát* E században már nagyon sokféle technológiával készítik a tintákat. A csersavas /gubacs, alizarín, antracén/ tinták ,a savtartalom miatt a papir enyvezését megbontják és a rostba hatolnak, ki is lyukaszthatják a betűk helyén a papirt, A csersavtalan /császár, kékfa, kátrányfesték, anilin/ tinták vi- v szont nem hatolnak a papir belsejébe* A tinta felszáritásához a 18. sz. végéig a homokkő törmelékéből készült, festékkel színezett un. porzót használták. Az itatóspapirt, bár már a 18.sz. elején készítették, csak a század második felében kezdik általánosan használni. A fenti paleográfiai jegyzet összeállításánál elsősorban a következő Öt paleográfiai munkára támaszkodtam: Bretholz , Berthold: Lateinische Palaographie. leipzigBerlin 1912, Hamann, Manfréd: Palaographie. lehrbriefe für das Pachschulfernstudium für Archivare. Potsdam /1957/.
