4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.

IV. Címertan (heraldica)

képével a címernek lényeges alkotórésse és gyakran, főleg pecséteken a sisakkal együtt, de a cimerpajzs nélküli is előfordul. A sisakdisz eredete a XIII. századig vezethető vissza és előfutarjául tekinthetjük a sisakra festett cimerkápet, ami főleg a XII. században volt szokásban, A sisakdisz rendszerint a cimerképet ábrázolja plasztikus alakban ás pedig egészében vagy részében. Kivételek, amidőn a sisakdisz más mint a cimerkép, itt is előfordulnak. A sisakdisz lehet természetes alak vagy műalkotás, mesteralakok szintén előfordulhatnak mint sisakdiszek, de mivel ezek egymagukban mint sisakdiszek nem alkalmazhatók, az u,n, segédsisakdiszéken, szárnyakon,ideszkákon stb, alkalmaztatnak, A sisakdisz szinre, helyzetre és szerkezetre nézve a cimerképpel egyezik, s az esetben, ha a cimerképtői elüt, legalább a mázok tekintetében kell vele egyeznie; Szabály szerint a sisakdiszen ugyanaz az alak van, mely a cimerbon, mint főcimeralak szerepel. Ettől a szabálytól azonban nagyon korán eltértek ér a sisakdiszt vagy megváltoztatott alakban használták, vagy egészen más sisakdiszt alkalmaztak. Általában fontos, hogy a cimeralak lényegében vagy legalább is mázaiban ismétlődjék a sisakdiszben. Cimeregyesitéseknél néha egy sisakon két sisakdiszt Is alkalmaztak. Ily esetben az egyik cimer sisakdisze segédsisakdisznck tekinthető. A sisakdiszt mindig a sisakra erősitvc kell ábrázolni, tehát nem szabad lobogó alakban vagy pusztán ráillesztve ábrázolni. Végül a sisak és sisakdisz közti kapcsolat tekintetében a legfontosabb szerepe a sisaktakaróhak van,x Általános alkalmazását kétségkivül előmozditotta a főleg tornajátékok és ünnepélyek alkalmával a sisalára erősitett fátyol, szövet stb. esztétikai hatása. E fátyol a sisaknak szebb, diszosebb formát kölcsönzött,. A sisaktakaró eleinte köpenyalaku s legtöbbször ráncokba szedve a pajzs körül vagy mint lobogó kendőt alkalmazták. Ilyen formában látjuk a cimertakarót a XIV. században, A kendő szélei simák vagy bevagdaltak. E bevagdalás idővel mind erősebb lett, cafrangossá vált, a XV, században pedig áás? snsSJtgjnsgerüvé lett, e század második felében pedig levéls'zerü szalagok alakját ölti. A XVI. századtól kezdve *'A sisaktakaró hozzátartozik a sisak lényegéhez Eredetére nézve a vélemény ek különbözők.