4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.

III. Pecséttan (sphragistica)

színének nincs emmi jelentőségik. azokat esetlegesen válogatták ősz sze. - A külföldön alkalmazott meretekhez képesot nálunk ritka, hogy a f üggőpecsé t hártyaszalagon függ.- Eb. l-l 1/2 centiméter száles hártyás zalagot fűztek át az oklevél pucáján, s erre függesztették fel a pecsétet. Sok pecsétes oklevél esetében, amikor az oklevél latitulatio-jában nem szerpelnek a megpecsételők, a hártyaszalagot szokták felhasználni arra, hogy ráirják hosszában a pecséttulajdonos nevét és állását. /Ilyen megpecsételesek vannak az országtanács egyes kiadványain,/ - Érdekes, de elég ritka felfüggesztési mód, amikor az oklevél hártyájámak alsó szélét kb. fél centiméter szélességben az oklevél jobb szélétől elindulva az oklevél közepéig bevágták, Ezt a szalagot használták azután fel a pecsét felfüggesztéséhez oly módon, hogy átbujtatták az oklevélbe vágott kis nyilason és igy az oklevél szövegére d-erékszögbe fordítva rendszerint kisméretű függőpeosétet erre a hártyacsikra nyomták. /Ezt a felfüggesztő szalagot a francia • szakirodalom "simple queue

;,-nek nevezte el, s ez az elnevezeés a nemzetközi szakirodaiómban általánossá vált,/ A királyi pátens oklevelekot a XIII-XIV. században a kettőspecsétet mellső lapjával /ritkábban a hátlappal/ pecsételték meg oly módon, hogy a mellső lap typariumát az oklevél hátlapjának közepére nyomták. Az ilyen pecsét rányomása előtt az oklevél anyagát két helyen bemetszették, ezen vékony hártyaszalgot fűztek át, melynek két vége a pecsét alá esett, s igy nyomták rá a viaszpecsétet, Ez^ a pecsétet, minthogy e hártyaszalf segitségével van hozzákapcsolva az oklevélhez /természetesen a pecsét egész felületével rátapad az oklevél anyagára, s e szalagok csak fokozzák a pecsét oklevélhez tapadásának erősségét/, befüggesztett pecsétnek is szokták nevezni. Ennek az elnevezésnek helyessége azonban erősen vitatható. A királyi kettőspecsét mellső lapjánál: rányomott pecsétként való alkalmazásával csak az oklevél hátlapján találkozunk. A XIV, század végétől előbb királyi, majd egyes főméltóságok oklevelein megjelenik a szöveg alá nyomott pocaét a pátens okleveleken. Eőleg a királyi titkos pecsétet alkalmazták ily módon, de gyűrűs pecséteket is találunk már a XIV, század végén a szöveg alatt. A hiteleshelyek az egész középkor folyamán a hátlppra nyomva pecsételték meg pátenseiket. Az oklevél mellső lapjára, a szöveg alá nyomott pecsét esetében is alkalmazták a kis hártyaszalagot a pecsét megszilárdítása végett. A zárópecsát alkalmazása, az oklevelek lezárása oly m^don történt, hogy az oklevelet az irás irányára merőlegesen háromba hajtőt-