4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.

I. Oklevéltan (diplomatika)

tést tartalmaz az oklevél, amikor a cimzés kerül az első helyre. Második helyre szorul az intitulatio hiteleshely % intézett olyan, mandátumokban is, amikor a rendelkezést nem a király adja ki, A ró— dor, országbiró stb. ugyanis a hiteleshelyhez intézett megkeresése­ikben szintén a cimzést irták az-oklevél szövegének élére, InsGriptio vagy adresse. Több okievélfajtában cimzés van, azaz annak feltüntetése, hogy az oklevél kinek szól. A cimzés privilégi­umokban és egyes pátensekben általános jellegű, a hivőkhöz, az ok­levelet olvasókhoz szól /omnibus Christi fidelibus, omnibus présen ­tes litteras inspecturis stb./. Mandátumokban ás jelentésekben a cimzett pontosan meg van nevezve. Olyan esetekben, amikor csak a cimzett állása ismert, de neve nem, a név helyét két pot szokta he­lyettesíteni. Mandátumok és jelentések zárt alakban lévén kiállít­va a cimzés /más adatokkal együtt/ az oklevél hátlapján is fel van tüntetve, A cimeradományozólevél címzése 't'ileges, mert a megadó-­nyozotthoz szól, akit egyes szám második személyben szólít meg a király, Salutatio, Üdvözlés, A legtöbb olyan oklevélben melyben adresse van, üdvözlést is találunk. Mandátumok és jelentések esetében az üd­vözlő formula általános. Ha a cimzett nincs megnevezve, az üdvözlés el is maradhat, /Ilyen üdvözlési formulák pl, salutemián omnium sál* tfatore, orationes in dominó debitas et devotas,/ C0N23X2U3. Arenga, A bevezető rész íitán ünnepélyesebb oklevelekben álta­lános gondolatot, megállapítást tartalmazó mondást találunk, mely az oklevélbe foglalt intézkedést, vagy az intázkedésnek oklevélbe fog­lalását van hivatva indokolni valami filozófiai, teológiai vagy jogl igazsággal. Legtöbbször igen cikornyás és nehézkes fogalmazásban ad­ja elő mondanivalóját. JSfem ri tka eset, hogy az arengába foglalt gon­dolat semmi összefüggésben sincs az oklevélben leirt inbszkodéssel, Forrásérték szempontjából azért figyelemre méltó, mert bevilágít a kor /illetve a kor egyes - főleg egyházi - / képviselőjánek . gond-lat­világába, erkölcsi és társadalmi felfogásába, A XIV, századtól már ünnepélyes oklevelekből is hiányzik, bár a XV, században is találunk rá példát,, /Példák: 1254-ből Hegia liberalitas fideliter sibr famu­lantes munere suo prosequitur et garatia ampliori, ut ex hoc- aiii ad fidelitatis ppera fortius accendatur, dum de impensis digaa remune-

Next

/
Oldalképek
Tartalom