4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.

I. Oklevéltan (diplomatika)

a kibocsátó számára történt rögzitésének, de a íejlőáés csiráját feltétlenül itt kell keresnünk. A hiteleshelyi gyakorlatban a XIII-XIV, században arra találunk adatokat, hogy egyes okleveleket - valószínűleg csak a valamilyen oknál fogva fontnsabb>.^k tartottakat - két példányban állították ki, s a második példányt a hiteleshely templomának sekrestyéjében elhelyezett "irattárban" őrizték. Ezt a másodpéldányt hivták "par"-nak. Később a XV. század második felétől - a hiteleshelyek megőrizték a mandátumokra irt jelentés-fogylmazványaikat, s ebből bármikor rekonstruálni tudták jelentésük szövegét. A fassiókat viszont jegyzőkönyvbe, protocollumba vezették be, leginkább teljes szövegükben, de számos példa van arra is, hogy csak kivonatosan történtek meg a bejegyzések. Ezeket a protocollumokat a hiteleshelyek megszűnésükig vezették, A királyi kancelláriában is szükségét látták annak, hogy a legfontosabb adományokról kiadott oklevelek szövege tov bbra is a kancellária rendelkezésére álljon. Ezt ugy kívánták elérni, hogy % fontosabb - legtöbbször díszes privilégium formájában kiállitottoklevélnek, de később fontos tartalmú pátenseknek szövegét is bemásolták' 037 nagyobb méretű könyvbe, melyet királyi könyvnek /liber regius/ neveztek. Itt is gyakran fordult elő - a fejlődés kezdetén - hogy csak az oklevél tartalmát vezették be. Az oklevelet ' ,

registrálták"Ezt a gyakorlatot txfcssasy&Es: a z Anjouk idejében vezetDrzonyara ték be, a nápolyi Anjou kancellária hatására, ahol ilyen könyveket már a XIII. században fejlett formákban vezettek, A registrálás megtörténtét az oklevél hátlapján jelezték. Mohács előtti időből iylen királyi könyv nem maradt ránk, A XIV-XV. századból ismeretes néhány olyan oklevél, mely a királyi könyvbe foglalt kivonytos oklevélszöveget átírja, A registrálás megtörténtét rávezették a kiadásra került oklevél hátlapjára. A registrálás állandónak mondható jele a "R" va&y "R

ta

" volt, melyhez I, Mátyás idejétől a registrálás végző személy aláírása vagy más névjele és a királyi könyv vonatkozó folio-száma járult. Az okleveleket kiállításuk korában kialakult szabály vagy szokás által meghatározott külső és belső formák között állították ki. Ezek a formák helyenkint, koronkint és tárgy szerint változtak, Egyes formák megszűntek az idők folyamán, mások csak később alakul-