4. Történeti segédtudományi alapismeretek I. Összeáll. Borsa Iván. Bp. 1959. LOK 72 p.

I. Oklevéltan (diplomatika)

vissza. A pristaldusok /poroszlók/ a király vagy íelyik biró nevében jártak el, idéztek, vizsgálatot tartottak stb. Ez időben az eljárások kizárólag szóbeliek voltak. Az Írásbeliség előnyomulása során - szimplifikálva a helyzetet - szükségessé vált a poroszló el­járásának Írásban való rögzítése. Az írásbeli rögzítés érdekében történt a hiteleshelyek bevonása az eljárásba, A pristaldus szere­pét átvevő királyi, nádori, vajdai stb. ember a hiteleshely kikül­döttjének jelenlétében végrehajtotta a hiteleshelyhez intézett man­dátumba foglalt utasításának megfelelő teendőket, majd mindkettőn /királyi ember és a hiteleshely kiküldöttje/ Visszatértek a hiteles­helyhez, s ott beszámoltak a történ tekről, amit azután a hiteles­hely jelentésbe vagy végleges oklevélbe foglalt, £Az országbíró man­dátuma alapján eljáró személy neve is királyi ember - homo regius volt./ A XIII. században egy meghatározott személyt küldtek ki minőt királyi stb, embert. A XIV. századtól a mandátum 2-3, sőt több sze­mélyt nevez meg, hogy ezek valamelyike járjon el. Ezek a királyi stb. emberek rendszerint megyebeli nemesek voltak. Pontosabb, több me­gyére kiterjedő ügyekben az udvarbál, vagy biróságtál külön kikül­dött személy járt el /homo regius ad hoc epeeialiter deputatus/. A hiteleshelyek illetékességi köre idővel kialakult. Szákhelyük körül levő vidékre, néhány megyére terjedt ki illetékességük, A budai ás székesfehérvári káptalan, vala&int a székesfehérvári keresztesek konventjének illetékessége azonban kiterjedt aa egész országra. Ezek­nek különösen akkor volt szerepük, há több - az ország különböző ré­szein fekvő - megyékben kellett egy ügyben eljárni, A királyi /nádori, vajdai/ ember és a hiteleshely együttes el­járásának eredményeként a következő fontosabb oklevélfajták alakul­tak ki: Citatoriae, evocatoriae. Ha a per folyamán, szükségessé vált akár a per megindításakor, akár a per további folyamás felek megi­dézése, ugy aat ídézőlevele t /mandátum evocatorium, evocatoriae/ in­tézett a hí teleshelyhez. Nemes embert saját birtokán lehetett csak megidézni. Az idézésnek nem kellett személyesen történni, A jobbá­gyot nem idéztek, hanem földesurát felszólították, hogy a megadott határidőre állítsa jobbágyát a biróság elé. Proclamatoriao, Ha a peres fél idézésére nem jelent meg, nem lehetett távollétében végleges ítéletet hozni, hanem újra kellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom