Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

5. Szedő Antal: Levéltár a tudomány szolgálatában

világban természetes is volt, nyilván nem voltak hajlandók pl. a trösztök iratanyagukat a nyilvánosság rendelkezésére boesátani. Az anyagban elsősorban maguk a levéltárosok kutattak. Igy az 192S, évi XII. te. 7.§-a kimondotta egyenesen, hogy "meddőnek tekintendő az a tisztviselő, aki a gondjaira bizott gyűjtemény anyagának könyvtári, levéltári, illetve muzeális és tudományos feldolgozása terén huzamosabb időn át nem fejt ki eredményes tevékenységet", A törvény megszövegezői nyilván érezték, hogy a közvélemény jog-, gal kérdezi, hogy mit dolgoznak a levéltárosok és az anyag feldolgozásában jelölték meg a levéltárosok feladatát amit persze többféleképen lehet értelmezni. Általában a polgári kor levéltárosai, ha valami munkát végeztek^ ez inkább kutatómunka volt, történeti tanulmányokat Írtak. Tudatosan a történettudomány érdekeinek megfelelően osak a szocialista, a szovjet levéltárügy szervezi meg a levéltárépítést. Mindenek előtt minden irattermelő helyet a levéltárosok felügyelete alá helye* és gyűjtési körét kiterjeszti minden iratanyagra, a vállalati, üzemi iratanyagra is. Igy tehát a történettudomány száraára szélesebb területről gyűjti a forrásanyagot. Másodsorban tervszerű munkát ir elő a levéltárakban és a tervszerű munka folyamén napirendre tüz olyan munkálatokat, melyek terén hatalmas elmaradás volt a múltban és amelyek szolgálják a történetírás érdekeit. Egyik ilyen munka az anyag alapleltározása, melyet nagyjából az egész ország területén végrehajtottak. Ma ha a történetkutató az Országos Levéltárban, vagy akármelyik vidéki levéltárban megjelenik, máris kezébe tudjuk nyomni az alapleltárakat, amelyek ugyan elsősorban belső használatra készültek, céljuk az iratanyag terjedelméről, irattári rendszeréről a legszükségesebb adatokat közölni, az iratanyag raktárban, polcon elfoglalt helyét megjelölni és röviden az iratsorozat tárgyát, korát megadni a jövő számára a tennivalókat kitűzni, de ezek közül az adatok közül különösen a tárgyrovat és a minden alapleltárban meglévő "kutatási le hetőségek" rovat feltétlenül hasznosak a kutató számára.és értékes felvilágositáét nyújtanak neki. A modern miniszteriális anyagnál, mely kutfő^és tételrendszerben fekszik, fontos segédlet, és a levéltári tervmunkák során nagyobbrészt elkészült minden anyagról, a tétellajstrom. Ez a kutató számára megmondja, hogy az- egyes tárgyi osoportok, melyek vagy számmal vagy betűvel vannak megjelölve, milyen tárgyú iratokat tartalmaznak; igy a kutató mentesül olyan iratesomók átnézéséül, melyek tárgyuknál fogva nyilván nem esnek érdeklődési körébe. Ilyen mentesítő jellege van a tudományos kutató számára a selejtezés elvégzésének? mindaz az iratanyag, mely történeti és egyéb szempontból értéktelen, csak ballaszt a kutató számára. Ezért az értéktelen .anyagtól meg kell tudatosan szabadítani az iratsorozatokat, ez a selejtezés művelete. Ezt a munkát az irattermelő helyek kötelesek elvégezni általában a levéltárosok felügyelete mellett. Ugyancsak beleszóinak a levéltárosok a selejtezési utasítások vagy ügykörjegyzékek készítésébe, melyek pontosan felsorolják a kiselejtezendő és megtartandó iratféleségeket. Bppen most folynak az országban mindenütt az irattárakban a selejtezések és először a magyar történelemben megfelelő levéltári felügyelet mellett. Pe az 1867. utáni anyagban, mely bőven tartalmaz /sokszor 50 százalékban/ érdektelen anyagot, előbb-utóbb a közlevéltárakban is kell selejtezni, nemcsak levéltári szempontból, a helynyerés szempontjából, hanem a kuLev.52-10.939. NE. Szedő: A levéltár a tud. szolg.