Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)
3. Varga Endre: Levéltári és irattári rendszerek
utóbbi szélsőséges példájaként a bádeni őrgrófság 1801 évi rendezési utasítását említem, amely a levéltár anyagát 4 főosztályra - mint okmányok, akták, számadások és térképek-, ezeken belül földrajzi alapon továDbi főcsoportokra s ezeken belül betűrendbe szedett cimszavak, mint fogyasztási adó. halálozás, jogigények stb.szerint akarta osztályoztatni, Íz előbbi tehát a történettudomány nevében készülő levéltárrombolási terv példájaként viszont a magyar Országos Levéltár megszervezése ügyében összehívott ankét 1872. évi ismert javaslatára hivatkozom, amely az Orsz. Levéltárban összevonandó anyagot nem az eredeti levéltári keretekben,, hanem "a nemzeti élet egyes ágazatai"-nak megfelelő, összesen 10 "főszak" ba, mint belpolitika, külpolitika, jogügy, hadügy, közmtivelődés ; stb. akarta belekényszeríteni. Az ilyen rendezéseket, melyek Európa-szerte Jobb Ügyre méltó buzgalommal folytak s melyek során nemcsak a régi anyagot $ de a levéltárakba beáramló modern irattári kezelésű, uj anyagokat is nagy szorgalommal roncsolták szét mesterséges keretekbe, nem alap nélkül nevezi az olasz levéltártani kézikönyv levéltári "vérfürdő "-nek. Nem lehet feladatunk azonban, hogy a tárgyi elv kézenfekvő hibáival itt részletesebben foglalkozzunk, sőt a tárgyi elv Letűnését s a helyesebb levéltári felfogás uralomrajutását is osak röviden vázolhatom. A tárgyi elv tarthatatlanságát először a gyakorlat mutatta meg, azután a történettudomány ujabb ágakra bomlásával, uj szempontok felmerülésével, a kiindulási pont teljes bizonytalansága is feltárult, végre ahogy a hegeli dialektika nyomán a fejlődés gondolata s az organikus szemléleti mód a tudományos világban egyre jobban érvényesült a levéltárakban is meglátták azok fejlődés utján létrejött, szervesképződmény jellegét. Az uj levéltári elvnek a gyakorlat által is igazolt helyessége, amire itt szintén nem térhetünk ki, néhány évtized alatt győzedelmeskedett, az elavult tárgyi módszer felett. Ennek az útnak csak néhány legfontosabb állomását emlitem. Kezdete kétségtelenül Duchatel francia belügyminiszter 1841, évi rendelete volt a départementok levéltárainak rendezéséről, mely a különböző levéltárképző szervek működéséből létrejött anyagok külön kezelésére adott utasitást s az uj felfogásnak nevet is adott: respect des fonds, a levéltári állagok kereteinek tiszteletbentartása, (A franciák tehát akik a tárgyi elvet elterjesztették, tették meg az első lépést annak felszámolására Is.) Lényege»:n tovább ment ennél a berlini Geheimes Staatsarohiv 1881 évi rendezési szabályzata amely nemcsak az állagok keretinek, de azok egész irattári rendszerének változatlan fenntartását s a rendezésnél a megzavarodott irattári rend helyreállítását rendelte el." Az 1881 évi utasítás óta proveniencia-elv majd regisztratura-elv néven ismert uj levéltári felfogast, mely tehát az állagok eredeti irattári rendjét egyben legjobb levéltári rendjüknek is tekinti a holland levéltárosok mozgalma s az 1898-ban megjelent holland levéltári kézikönyv, a hires "Handleiding" tette világszerte ismertté s végre az 1910 évi brüsszeli nemzetközi letéltári és könyvtári kongresszus emelte a kulturvilag levéltári gyakorlatában általánosan elfogadott alapelvvé.
