Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

3. Varga Endre: Levéltári és irattári rendszerek

a XVTII, század folyamán egymás után létesülő nagy központi állami gyüjtőlevéltárakban, mint a béosi Staatsarohiv, a bajor, spanyol-, pétervári, moszkvai, stb., hasonló intézmények, «zeket a feudális-abszolutisztikus monarehiák államvezetése hozta létre, valamilyen, államérdekkel kapcsolatos központi célkitűzéssel s ehhez képest a bennük összevont sokféle eredetű anyagot az illető cél szolgálatában álló egyszerű iratgyűjteménynek, tetszés szerint osztályozható, rendezhető irattömegnek tekintette. Ehhez képest a bevont anyagot nem eredeti, szerves kereteiben, az eredeti levéltári testek szerint, hanem az emiitett célkitűzésekhez alkalmasnak látszó (esetleg egy-egy vezető politikus által elképzelt rendszer szerinti) tárgyi csoportokban állították fel, mely csoportokban most már különböző levéltári testek széttagolt részei, szétszórt iratai keveredtek. A levéltárrendezésnek ilyen módon a registraturák világából kinőtt kérdése a feudalizmus ostromára felvonult francia burzsoá tudomány figyelmét is felkeltette. Ez az ostrom az ész jegyében indult, a világ észszerű uj berendezését hirdette, ami alatt, természetesen^ a nagyranőtt burzsoázia érdekei húzódtak meg. Franciaországban s a példa nyomán más országokban is levéltáron kivül álló irók (ügyvédek, filozófusok stb.) tollából egész sor levéltártani munka jelent meg. melyek a-levéltárak anyagát, tekintet nélkül azok eredetire s irattári rendszerére, az iratok elképzelhető tárgyainak logikus rendszerezése utján alakítandó tárgyszerinti sorozatokba ajánlják összeválogatni. Amikor azután a győztes burzsoázia a nagy francia forradalomban a levéltárakat, a feudalizmus volt vegyvertárait hatalmába keritette, hogy azokból a maga fegyvereit kovácsolja az emiitett, u.n."metodikus*' rendszerek alkalmazására korlátlan lehetőség nyilt.Az ancien régimének az ekkor létesült párisi központi állami levéltárba Összevont hatalmas anyagát, az eredeti levéltári keretek felbontásával a levéltár ügyvédből lett első igazgatója, Camus racionális rendszerében az ABC betűivel megjelölt tárgyszerinti iratcsoportokba és sorozatokba szorították. A francia rendszer - méthode par matiéres magyarul tárgyi elvnek szokták nevezni, vagyis az irattári rendtől elszakadt levéltári rendszer- mint a levéltártudomány legújabb vívmánya, a JÜ.X. század következő évtizedeiben általánosan ettorjedt. Térfoglalása a legtöbb európai levéltár anyagát eredeti állagoknak vagy ezek csonkjainak (mert a felállított rendezési keretbe véletlenül többé vagy kevésbbé éppen beleillettek, vagy mert a munka abbamaradt), nagyobbrészt azonban teljesen mesterséges sorozatoknak-vegyes halmazává alakította át. S károB hatását fokozta, hogy a létesítendő sorozatok kiválasztásánál egyre jobban érvényesültek azok, az anyagtól egészen idegen, teljesen külső, esetleges és kérészéletű szempontok melyekből a kor tudományossága - a történettudomány vélt érdekeit szolgálni kivánva - a levéltárak felé fordult. Ennél különben az a másik irányzat sem Volt kevésbbé káros, amely az anyag tárgyi átrendezésénél az előző évszázad államérdektinek tartott szempontjait vélte követni. Az L0K-52-98P2-FE Varga: Levéltári szakm.tanf.