Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)

1. Wellmann Imre: A levéltár lényege, rendeltetése, feladatai

\ legkülönfelébb anyagokat felhasznált erre a célra, kőtől a papirosig • a véséstől tintán keresztül a nyoadafestékig. Vájjon azt jelenti «z, hogy Mózes kőtábláitól a modern nyomtatott újságig mindent az irátok klisé soreljunkf Semmiesetre sem, de jelent annyit, hogy az irat lényege nem azon fordul meg, hogy mir6 s mivel irták

8 hanem,hogy mi volt a rendeltetése: ás irat fogalmához hozzátartozik, hogy azt valamilyen iratképző szerv? természetes, vagy jogi személy /thatóság, intézmény, testület, vállalat, üzem, személy stb.%/ hozta létre, még ptdig rendszeres működése során. Az irat mintegy maga is része, Írásbeli leesapódása ennek a rendszeres életműködésnek; s amint él3, működő, fejlődő szerv az, ami létrehozta, ugy az életet tükröző* szerves összefüggésben keletkezett anyag maga is, Eleven anyag, mely folyamatosan születik, többnyire egyetlen példány, külön egyéniség, az élet egy darabja, róla szól s annak mindennapi igényeit szolgaijaiéi tálában nem minden időkre szól és sohasem mindenkinek, hanem * mint a középkori oklevelek mondják - azoknak, akiket illet. Eszerint sem Hammurabi törvénykönyve, sem a Levéltári Híradó példányai nem tartoznak az Íratok közé, részben, mert nem egy iratképző szerv rendszeres működésének részei s termékei, részben, mert nem *-<• gyétlen példányok s mindenkihez eljuthatnak. De nem azért, mert egyit»t kőbe vésték, a másik meg könyvalaku s nyomdafesték van rajta. Nem az anyag s a forma a döntő: számos iratot könyvalakban állítottak elő s ismerünk nyomtatott körrendeletet szép számmal, mely akár a rávssetett Írásbeli feljegyzések /jcimzés, aiáirás, iktatás, stb.j/ miatt, akár mint melléklet: iratnak számit. Amint a levéltárakról szóló 195©. évi £9. törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása mondja: irat /sirott emlék:/ minden olyan szöveg, térkép vagy képes ábrázolás,amely papíron vagy hártyán, levél, akta, füzet, könyv vagy tekercs alakban

t kézzel irott, rajzolt vagy festett, vagy pedig írógépen irt, fényképezés utjáa előállitott, esetleg /:pl. alsó hatóságoknak küldött körrendelet esetében:/ nyomdai vagy más uton készült sokszorosítás alakjában jelentkezik. Ha sár az irat fogalma ilyen sokféle változatot takar, annál szélesebb ae iratokhoz tartozó mellékletek köre. Ha az irat azzal a céllal íródott, hogy elküldjünk vele valamit, s ezt a valamit a címzett a kisérőirat mellett őrzi meg, akkor ez a valami az irat tartozékává válik. Nem kell bővebben fejtegetni, hogy az ilyen melléklet nagyon sokféle lehet; köztünk is vannak jónéhányan, akik találkoztak a Valero-gyárra vonatkozó iratok mellett őrzött selyerareintákkal, vagy erdélyi iratok közül porolás közben kihullott búzakalászokkal stb.^ Persze azért a melléklet sem lehet minden kigondolható dolog; senki sem vádolhatja a levéltárost azzal, hogy melléklet örve alatt minden ingó tárgyat stb, az irat fogalma alá akar csempészni s a levéltárban akar'összehalmozni. Rávilágíthat erre az a képtelenségig vitt példa, melyet Jenkinson angol levéltári szakkönyvében olvashatunk. Tegyük fel, hogy valamelyik angol alkirály az államtitkárnak üdvözlő soraival együtt egy élő elefántot küld ajándékba. Kérdés: csatolva van-e az elefánt a kisérőirathoz, annak tartozékaié vagy sem? Ha az elefánt valóban melléklet: sze-