Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)
1. Wellmann Imre: A levéltár lényege, rendeltetése, feladatai
- lí> ömlesztett írattöaegekj különféle repónendák, belőlük.keletkezett limbus-sorozatok felszámolása, ilyenek létrejöttének megelőzése, a csomók, kötetek megzavart rendjének helyreállítása, felíratok kiig?zitása, rakszánozás, mintaállváryczás', a?, iratac-rozatok ideális, rendben való felállítása stb.Fa&tseflbfc azonban, hogy az iratanyag belső rendje biztosítva legyen? szervesen létrejött levéltárakon belül az iratok sorrendje valóban a levéltárat létrehozó tényező működését tükrözze, az ennek során kialakult szerves, természetes rendnek feleljen meg; gyűjteményjellegű állagokon belül pedig, amennyiben ez lehetséges, az iratok eredeti, természetes rendje, helyreállíttassák, ha pedig erre már nem volna lehetőség, akkor az anyag természetéhez simuló uj rend alakuljon ki. Ez a finomabb rendezési munka a levéltárostól komoly erőfeszítést, nagy munkát kivan; ezért a munka kon'.-entráció érdekében célszerű azokra az állagokra korlátosni, amelyek a halpdó történetkutatás érdeklődésének előterében állnak. ugyanezt mondhatjuk a következő, 'igen'fontos levéltári feladatkörről! • a segédesz köz-készítés r-31 is, hiszen a levéltáros feladatai oly sokrétűek, hogy azokat feltétlenül sulypontoznx kell. Már utaltunk arra, hogy az iratanyaghoz készült egykori irattári segédkönyvek sok tekintetben nem felelnek meg a haladó történetkutatás Igényeinek. He$ padi? azért, mert az ügykezelés gyakorlati szempontjait tartják.szem e~ lőtt, de mai történetírásunk fő kérdéseire természetszerűen nincsenek tekintettel. Ebből következik, hogy nagyon sokszor nem tudjuk: milyer cisszó alatt fogjuk a keresett tárgyat megtalálni. Innen adódik, sokszor olyan állagokra nézve is, amelyek egykorú segédeszközökkel rendelk«.~.;3k, uj mutatókönyvek készítésének a szükségessége. Fokozott mértékben áll a* azokra az állagokra sésve, amelyekhez egykorú használható segédeszközeink nincsenek. Itt is ügyelni kell azonban arra, hogy mutatók készítése igen nagy feladatot jelent; ezért a mutatózást a történetkutatás szempontjából elsőrendűen fontos állagokra keli korlátozni. A segédeszköz-készítés terén még előttünk álló, megoldásra váró feladat a döntő jelentőségű iratanyag tematikai feltárása ; ezen a téren különösen nagy mértékben kell arra a segítségre támaszkodnunk, melyet a Szovjetunió levéltárügye nyújthat. Végső fokon levéltári segédeszköznek tekinthetjük a különféle l eltáraikat Is. Alap- és ismertetőleltár között nem a részletességben van a különbség: mind a kettő lehet részletes, azaz lemehet a raktári egy kig, feltűntethet minden csomót és kötetet; de lehet összevont .U, aza?, veheti az egyei állagokat: szerves levéltári sorozatokat, mesterséges gyűjteményeket leltározási egységekül. Ideális állapot az lenne, ha minden levéltárunknak meglenne a részletes alapleltára s az összevontíismertető leltára. Az alapleltárak - összevont formában - valóban elkészültek az ország levéltárainak legnagyobb r lenéről', s *1 lehet mondani,högy ez a munka a legnagyobb szabású volt az egész magyar levéltárügy törtét netében. Az ismertető leltározás, levéltári útmutatók készítése azonban még lényegében előttünk álló kemény feladat. Mindenesetre a legközelebbi jövőben biztosítva lesznek a szilárd alapok, malyekan ez a munka nagy lendülettel haladhat el-őre. ifiig az alapleltár elsősorban az irata-
