Levéltári szakmai továbbképző tanfolyam előadásai (1952)
1. Wellmann Imre: A levéltár lényege, rendeltetése, feladatai
A XVIII". század közepén ujabb fordulat következik be a magyar Írásbeliség és levéltárügy fejlődésében A feudalizmus fokosódé bomlásnak indul, az áruterselés egyre nagyobb lendületet vesz, a kapitalizmus felé vezető fejlődés meggyorsul. A bécsi udvar, a feudális korlátokat egymás után felszámolva, egyre nagyobb mértékbe:: beavatkozik az ország lakosságának mindennapi életébe; ez a mind messzebb gyűrűző állami szabályozás ugyancsak az iratképződés jelentékeny megnövekedésével jár, központi és helyi hatóságoknál egyaránt. Az uj, harmadik korszak irattermelésében tehát még fokozottabban kidomborodik a hivatali, aktaszerü elem, csak a korszak vége felé egészül ki a vállalatok, üzemek uj, gazdasági jellegű irattáraival. A központi hatóságok ezt a hatalmasra duzzadt iratanyagot a hagyományos formális rendszer keretei között már nem tudják kezelni s rendben tartani; osak ugy tudnak úrrá lenni rajta, ha tárgyi Összefüggés fonalán próbálnak berne eligazodni. Ennek első lépcsőfoka az, amit az erdélyi kancellária levéltárában a XVII. század végéig visszamenőleg, a magyar kancellárián 1770-től, az erdélyi guberuiunban 1771iől fogva rendszeresítenek: hogy ugyanabban az ügyben az egy—agy iratváltáshoz tartozó beérkezett iratot és elintézés-fogalmazványt egyegy ügyiratban fogjók össze. A két kancelláriánál s a guVérníumnál a tirgyi szempont érvényesítése'megreked ezen a fokon; egy ügyre vonatkozó több ügyirat már nem kapcsolódik egymáshoz, hanem évönkint az iktatószámok sorrendjében található. Már a magyar kamara s a helytartótanács az 1770-es, illetőleg l r;r 0-as években tovább meni : 3.4'pésssií az egy ügyre vonatkozó ügyiratokat egy-egy tételbe, a ro!? ;• ? .-Y;/U tó* teleket ögy-egy kútfőbe, a rokon kútfőket egy-egy osztályba fogta Öassze. Éhnek a tárgyi rendszernek egyenes leszármazottja az eszi~ty-,kútfő- tétol- alapszám- rendszer, melyet a minisztériumok s más hatóságok irattári rendszerében ma is láthatunk. Végigpillantva levéltáraink 18^8-ig Ívelő'fejlődésén,•kibontakoztak előttuk a levéltári rendszereknek s az őket hordozó levéltár-tipu3oknak fő körvonalai; A kormányhatósági, megyei, városi, községi,niTeTesEelyi» egyházi, vállalati, családi, személyi levéltárak közül különösen a sorban utóbb következők azok, melyeknek megőrzésre érdemes volta, levéltár j él" rge nem ment át eléggé a köztudatba. Pedig nem lehet vitás, hogy nemcsak központi és helyi hatóságaink levéltárai tartalmaznak történetünk döntő kérdéseire.nézve felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot, hanem pl. a családi levéltárak az eredeti tőkefelhalmozás és a földesúri kizsákmányolás*a községi levéltárak a paraszti rétegeződís ée aa^ tifeudális harc, a gazdasági levéltárak a kapitalista fejlődés megismerésének valóságos kincsesebányái. Mégis azt kell tapasztalnunk, hogy részben a levéltárat létrehozó tényező, részben a történetkutatás, részben a közvélemény részéről nem tálának kellő megbecsülésre. Bevezetőül hivatkoztunk arra, hogy nem egyszer nekünk szegezik a kérdést: mi is tulajdonképpen a levéltár? A kérdés gyakori felvetése igen jellemző a helyzetre; a könyvtárost bizonyára nem szokták faggatni, hogy magyarásza meg: mi a könyvtár. Sajnos, közvéleményünk raég ma sincs tisztában azzal, hogy mi a levéltár; márpedig aki a fogalmat nem ismeri, nem értheti meg a levéltár jelentőségét sem. Kallódó, pusztuló levéltá-
