9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

III. Levéltári ismeretek - 2. A levéltárügy 1945-től 1995-ig

Az egységes levéltári hálózat felügyeletére és működésének irányítására létrehozták az akkor még Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá rendelt Levéltárak Országos Központját (LOK). 1955-ben a 32. tvr. közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá helyezte. A LOK a külföldi levéltárakkal szemben kizárólagosan képviselte a magyar levéltárak egyetemét. Munkautasítások sorát bocsátotta ki, melyek még az adott politikai légkörben is fontosak voltak a levéltári anyag feldolgozása, a segédletek elkészítése szempontjából. 1951-ben módszertani folyóiratot is indított, a Levéltári Híradót (1961-től Levéltári Szemle). A Levéltári Közlemények viszont 1947-1953 közt nem jelent meg. Az átvett és átvételre váró iratanyag óriási mennyisége már 1951-től sürgőssé tette a selejtezés kérdésének szakszerű megoldását, amire először az 1950. évi 29. tvr., és a 185/1951.(X.23.) MT rendelet tett kísérletet. E jogszabályok országosan első alkalommal szabályozták, tették kötelezővé valamennyi állami szerv számára az iratselejtezést. (Bár a selejtezés az iratkezelés része, és így az irattan témaköréhez tartozik, e kérdés élesen elsősorban a levéltárügy átszervezése nyomán, az illetékességi kör kibővülésével vetődött fel, ezért itt, a történeti részben tárgyaljuk.) A kormányrendelet és a végrehajtás tárgyában kiadott tárcaszintű utasítások 5 éves irattári őrzési időt írtak elő. Ennek letelte után egy évvel a tárcák által kiadott ún. ügykörjegyzékek alapján lehetett az iratokat selejtezés alá vonni. (Az ügykör egy adott szerv vagy szervtípusnál a hasonló vagy rokon tárgyú egyedi ügyeknek az összességét jelenti. Ügykörjegyzéken azonban az ügyköröknek a rendszerbe foglalt jegyzékét értjük, amelyek valamely szervnek a hatáskörébe tartoznak.) Az ügykörjegyzékek kimunkálásában már a levéltárosok is részt vettek, így a rendelet nagy érdeme volt, hogy a levéltárakat bevonta a szervek iratselejtezési munkáiba és csökkentette az iratok értékelésekor jelentkező legnagyobb veszélyt, a szubjektivizmust. Hátrányaként említhetjük, hogy az ügykörjegyzékek nem vették figyelembe az iratképzők alá-, fölérendelt viszonyát és az iratoknak ebből következő tükröződését, továbbá, hogy az 5 éves igen rövid megőrzési idő miatt feleslegesen sok irat került a levéltárakba, végül, hogy az ügykörjegyzékek viszonylag rövid idő alatt elavultak. Az 1957. évi 27. sz. tvr. megszüntette a Levéltárak Országos Központját mint önálló hatóságot, feladatait a továbbiakban a Művelődésügyi Minisztérium szervezeti egységeként látta el. Előírásai alapján a művelődési miniszter az érdekelt szakminiszterrel egyetértve köz-