9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

II. Kormányzattörténet - 5. Államigazgatás a második világháború után

Sematikusan a következőképpen ábrázolhatjuk az akkori viszonyokat: 6. ábra. A tanácsi szintek A kettős alárendeltség bevezetése és érvényesítése egyébként hosszas vajúdással történt, és rengeteg illetékességi vitához vezetett. Ezen a téren csak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény teremtett valamelyes rendet, miután kimondta, hogy az ügyeket mindig ott kell intézni, ahol azok keletkeznek, azaz a hatásköröket jórészt a helyi, illetve az alsóbb szintű területi tanácsi szervekhez telepítette. E folyamat részeként már 1955-től intézkedések történtek, hogy a tanácsok valódi önállóságot kapjanak, és gazdáivá váljanak működési területüknek. Mintegy 7600 helyi jellegű tevékenységet folytató ipari, élelmiszeripari, építőipari, közlekedési és kereskedelmi vállalat, valamint szinte minden iskola, kórház, közművelődési és szociális intézmény a tanácsok felügyelete alá került ezekben az években. A tanácsok ettől az időszaktól kezdve létesíthettek községfejlesztési alapot, amely valamelyes lehetőséget adott az önállóbb gazdálkodásra, és bizonyos helyi jellegű fejlesztési célkitűzések megvalósítására. A tanácsrendszer továbbfejlesztéséről szóló 1965. évi 8. sz. törvényerejű rendeletben nyert felhatalmazása alapján a hatvanas évek második felében a kormány a tanácsszervek hatáskörét, illetékességét és működését átmenetileg - egy későbbi magas szintű jogszabály előkészítése érdekében - a II. Tt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozhatta. A kormány által 1967 és 1969 között kiadott rendeletek következtében megszűnt a szakigazgatási szervek kettős alárendeltsége, azok a továbbiakban egyértelműen a végrehajtó bizottságok voltak alá-