9. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. I-II. Bp. 2002. MOL 472 p.

II. Kormányzattörténet - 5. Államigazgatás a második világháború után

sa, az Országgyűlés összehívása, széles körű kinevezési jogkör, rendjelek és címek alapítása, illetve adományozása, egyedi kegyelmezési jog gyakorlása, alkotmányos felügyelet gyakorlása a tanácsok felett stb.) Másrészt szinte korlátlanul helyettesíthette az Országgyűlést. Az Alkotmány módosítását kivéve helyettesítési jogköre mindeme kiterjedt. Jellemző, hogy az évi négy törvénnyel szemben az Elnöki Tanács évente 30-60 törvényerejű rendeletet alkotott. Különösen a kormány összetételének meghatározásában, új minisztériumok létrehozásában, illetve mások megszüntetésében volt széles hatásköre, holott ennek szabályozását eredetileg az Alkotmány tartalmazta. így tehát az Elnöki Tanács a hatalom koncentrációját segítette elő, mivel a pártvezetés döntéseit gyorsan, minden formalitás nélkül legalizálta törvényerejű rendeletek formájában. Az elnöki Tanácsnak 17 tagja, továbbá elnöke, két helyettes elnöke és titkára (összesen 21 fő) volt, akiket az Országgyűlés alakuló ülésén a képviselők soraiból választottak. Működését testületként fejtette ki, határozatait szavazás útján, a többségi elv érvényesítésével hozta. A titkár egyben a testület apparátusának vezetője volt. Az államigazgatás „felsőbb" szervei A korszak állami berendezkedésének egyik fő sajátossága a végrehajtó hatalomnak nevezett központi államigazgatás túlsúlya, amellyel az élet minden területére (gazdaság, egészségügyi és szociális ellátás, kultúra, vállalati, szövetkezeti és helyi igazgatás, egyesületek stb.) rátelepedett. Róluk mindent tudni akart, és ügyeikbe - hol erőszakosan, hol a Jóságos" állam atyáskodó gondoskodásával - lépten-nyomon beavatkozott. A Minisztertanács (Kormány) alkotmányjogilag 1848 óta létező testületi szerv. Hatáskörét és működési módját jogszabály sohasem írta pontosan körül. Mint általános hatáskörű államigazgatási szerv, elvileg az államigazgatás körébe tartozó bármilyen ügyben intézkedhetett, egyes ügyeket pedig törvény vagy más jogszabály kifejezetten a hatáskörébe utalhatott. Ilyen esetekben a miniszterek kötelesek voltak egyes ügyeket a minisztertanács elé terjeszteni, és ha az szabályozást igényelt, akkor erről minisztertanácsi rendeletet alkottak. Más esetekben a miniszterek saját kezdeményezésük alapján vitték a felügyeletük alá tartozó terület különböző ügyeit a Minisztertanács elé megvitatásra, anélkül azonban, hogy ezáltal maga a miniszter megszűnt volna felelős hatóság lenni. Az Alkotmány formálisan a következőképpen határozta meg a Minisztertanács feladatkörét és hatáskörét: Egyrészt irányítja az államigazgatást: ennek keretében összehangolja a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek munkáját; irányítja és felügyeli a taná-