7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

3. Államszervezet a második világháborútól a rendszerváltásig

jogállású, megyei jogú és a járásokkal egyenrangú járási jogú városok. A kis területű, egymással szomszédos, 500 lakosnál kevesebb lélekszámú községek - ha más községgel vagy várossal nem voltak egyesíthetők - közös tanácsú községeket alkothattak. A megyei jogú várossá nyilvánításról, a közös községi tanácsok alakításáról, megszüntetéséről az Elnöki Tanács határozott. A II. Tt. A helyi tanácsok államhatalmi jellegének erősítése érdekében a tanácstestület tömegszervezet jellegét, ebből adódó feladatait helyezte előtérbe a Hazafias Népfrontra támaszkodva. A rendelkezés eredményeként a tanácsok egységét hangsúlyozva és fenntartva, egymástól némiképpen elhatárolódtak a tanácstestület, az általános hatáskörű államigazgatási, és a szakigazgatási területek feladatok. Az alá- és fölérendeltség ezentúl elvileg „területenként" valósult csak meg; a tanácstestületek irányítója legfelsőbb szinten az Országgyűlés vagy az Elnöki Tanács, a végrehajtó bizottságok kizárólag a felsőbb végrehajtó bizottságnak, országos szinten a Minisztertanácsnak, a szakigazgatási szervek a helyi végrehajtó bizottságnak és a felsőbb szakigazgatási szerveknek alárendelten működtek. A helyi szakigazgatási szervek az új szabályozás szerint önálló hatáskörrel és hatósági jogkörrel rendelkeztek. Sematikusan a következőképpen ábrázolhatjuk az akkori viszonyokat: 4. ábra. A tanácsi szintek