7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

3. Államszervezet a második világháborútól a rendszerváltásig

tásköre, mert az adott kérdéscsoportban nem az „összminisztérium" döntött, hanem csak egy szűkebb testület, azaz a miniszterek egy részét megfosztották attól, hogy a felügyeleti területüket is érintő egyes kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, és a döntésben részt vegyenek. Különösen jellemző volt a gazdasági jellegű döntések egy részének ilyen szűkebb grémium elé utalása. Az e területen működő, és igen széles hatáskörrel rendelkező, kormánybizottságok sorát a Gazdasági Főtanács (1945-1949) nyitotta meg, majd a Népgazdasági Tanács (1949-1952), illetve a Kor­mány Gazdasági Bizottsága (1953-1974) következett, amelyet 1974-ben (valame­lyest szűkebb hatáskörrel) Állami Tervbizottsággá szervezték át. Az 1960-as évek elején létesült a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága. Ugyancsak fontos kormányzati jogköröket gyakorolt a Honvédelmi Bizottság és a Tudománypolitikai Bizottság is. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a központi államigazgatás különös hatáskörű szervei. Ez azt jelenti, hogy csak az államigazgatási ügyek egy­egy meghatározott csoportjában járhattak el. A miniszterek, mint egy-egy minisztéri­um vezetői tagjai voltak a Minisztertanácsnak, rendeleteket alkothattak és utasításo­kat adhattak ki. Vezették az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágát, irányí­tották az alájuk rendelt vállalatokat és intézeteket, állami felügyeletet gyakoroltak a hatáskörükbe utalt társadalmi szervezetek és szövetkezetek felett. Mivel minisztéri­umot csak az Országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács létesíthetett, és minisztert is csak ők nevezhettek ki, ezért az államigazgatási szervek hierarchiájában a legmaga­sabb szintet ezek képviselték. A miniszter egyszemélyi felelős vezető, a minisztérium részére megállapított összes hatáskör őt illette meg. Ezek közül azonban 1949 után egyre többet ruházott át a miniszterhelyettesekre, illetve az 1968. évi 5. sz. tvr. által létesített államtitkári tisztség viselőjére, olykor egyes főosztályvezetőkre. így a tény­leges miniszteri (egyszemélyi) felelősség egyre kevésbé érvényesült. A minisztériumok mellett a többi különös hatáskörű államigazgatási szerv léte­sítéséről vagy megszüntetéséről általában a Minisztertanács döntött. Ezen országos hatáskörű szervekre is érvényes, hogy egy adott szakterület vonatkozásában orszá­gos illetékességgel láttak el államigazgatási feladatokat. Ilyen szervek természetesen korábban is és jelenleg is vannak. A szocialista korszak újítása volt azonban hogy egyes országos hatáskörű szervek - tehát Minisztertanács által létrehozott szerve­zetek - élére államtitkárt neveztek ki, akik a Minisztertanács ülésein (igaz, csak ta­nácskozási joggal) részt vehettek, s kötelező erejű rendelkezéseket, utasításokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom