7. Levéltárkezelői ismeretek. Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére. Összeáll. Dóka Klára. Bp. 2001. MOL 223 p.

2. Államszervezet a polgári forradalomtól a második világháborúig

vetítette az állami közigazgatást, és - feudális örökségképpen - politikai ügyekkel is foglalkozhatott. A vármegye legfontosabb szerve a törvényhatósági bizottság volt, amelynek tagjai fele részben a legtöbb adót fizetők sorából kerültek ki, fele részben a választottakból. (A községek, városok, megyék közügyeinek intézésében a legtöbb adót fizetők számára biztosított nagyobb befolyást nevezték virilizmusnak, az ilyen joggal felruházottakat virilistáknak.) A törvényhatósági bizottság mellett a vármegye másik, fontos testületi szerve volt az 1876. évi VI. tc.-kel létrehozott közigazgatási bizottság, amelynek tagjai az önkormányzat és a megye területén működő állami, tehát nem az önkormányzat keretébe tartozó szakigazgatási szervek vezetői és a törvényhatósági bizottság által választott tagok közül kerültek ki. A bizottság feladata éppen a helyi igazgatás e két szektora közötti összhang biztosítása volt. A vármegye élén ekkor is a király kinevezte főispán állott. Ő volt a megye legfontosabb testületi szerveinek elnöke. A minisztereknek minden, a megyét illető fontosabb kérdésben meg kellett hallgatniuk a főispánokat, akik figyelemmel kísérték az önkormányzat területén működő állami tisztviselők munkáját is. A főispán - ha megítélése szerint „halaszthatatlan államérdek" kívánta - közvetlenül (tehát az illetékes önkormányzati vezetők, alispán stb. kikapcsolásával) is utasíthatta a megyei, városi és községi tisztviselőket. Az alispán volt a vármegye első tisztviselője, a megyei tisztviselői kar főnöke. Helyettese a vármegyei főjegyző. A tiszti főügyész 1869-től, amikor az igazságszolgáltatást elkülönítették a közigazgatástól, a vármegye jogtanácsosaként működött. (Addig a megyei ítélőszéken a vád képviseletét is ellátta.) - A főjegyző mellett másodfőjegyző, aljegyzők álltak. Az önkormányzat tisztviselői voltak az árvaszék (a kiskorúak és gondnokság alá helyezettek érdekeit óvó gyámhatóság) elnöke és ülnökei, a főlevéltárnok. A tiszti főorvos, főállatorvos, gazdasági felügyelő, a számvevőségi főnök az alispán mellé beosztott állami szakigazgatási tisztviselők voltak. Már a feudalizmus korában kialakult, de azóta területi módosításokon ismételten is átesett járások élén a megye ún. külső tisztviselői közül rangban legfelül a főszolgabírák álltak. Beosztottjaik a szolgabírák voltak. (A járásnak a polgári korban nem volt testületi szerve.) A főszolgabíró, akinek hatáskörébe tartozott nemcsak a járás, hanem a járás községei legtöbb közigazgatási ügyének elintézése, választott törvényhatósági tisztviselő volta ellenére egyszersmind a főispán politikai megbízottja is volt.