4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.
III. Levéltári ismeretek - 6. A levéltári rendezés
A. Feudális kor > fondalcsoport (időrendi alapon) A Magyar Országos Levéltár 1945 előtti anyagának rendszerezése nem a LÜSZ-ben rögzített deduktív séma szerint történt, hanem már korábban, különböző rendszerezési alapok kombinációjával, de főleg a történetileg kialakult együttesek figyelembevételével jött létre. A MOL iratanyag szekciókra tagolódik. A szekció valamilyen alapon (az irat kora, a fondképző jellege, irattani jelleg) összetartozó levéltárakat foglalja magában. Például a Magyar Kincstári Levéltárak című E szekció azokat a levéltárakat és fondokat tartalmazza, amelyek történetük során a magyarországi kincstár őrizetébe kerültek (Magyar kamarai levéltár, Szepesi kamarai levéltár, Kamara archívuma stb.). A levéltári anyag tagolódási rendszerének alapegysége a fond A fond felső szintű, vegyes terjedelmű levéltári egység (részletes meghatározását 1. fentebb). A fondoknak a rendszerbe való beillesztése a többi fondtól való elkülönítésével történik, melynek során a fondképzők szervezetét, hatáskörét, a fondok tartalmát beható vizsgálat alá kell venni (mit tekintünk önálló fondképzőnek, jogelőd-jogutód szerv iratanyagának esetleges egybeépülése, fondok lezárásának problematikája korszakhatároknál, szerves fondok kialakításánál az egyes iratok provenienciájának (eredetének) megállapítása, kis terjedelmű szerves fondokból gyűjtemény kialakítása vagy gyűjteményes fondok szerves fondokká átrendezése). A fondok különválasztása után mindegyik fondnak címet kell adni, amelynek szerves fond esetében tartalmaznia kell a fondképző nevét, utalva a ( név esetleges változásaira is, a gyűjtemény címének tükröznie kell a gyűjtemény jellegét. Végül meg kell határozni az egyes fondok korát. A fondok kialakításának rendjét a levéltárak számára szintén az említett 1962. évi utasítás, 1978-as, valamint 1986-os módosításai, illetve a hozzájuk készült jegyzékek határozták meg. Utóbbiak fondföcsoportonként sorolták fel a lehetséges fondok jegyzékét, ami a rendezéshez nagy segítséget nyújtott. Nagy problémát jelentett, hogy az 1945-ös korszakhatárt a politikai, közigazgatási, szakigazgatási és jogszolgáltatási szerveknél be kellett tartani, és ezen még az 1986-ban kiadott módosítás sem változtatott lényegében. Különösen a községek, szakigazgatási szervek esetében jöttek létre kisebb terjedelmű fondok az 1945 utáni időszakból. Engedmény csak az egyházi iskolák, államosított vállalatok, személyi fondok esetében volt. Az 1986. évi utasítás szerint ezeknél az igen
