4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.
III. Levéltári ismeretek - 6. A levéltári rendezés
A levéltári szintek és az iratanyag szintenkénti rendezése A levéltári anyag rendszerezésének és rendezésének eredménye az iratanyag tagolódása, amely kétféle lehet: juggőleges (vertikális) és vízszintes (horizontális). A vertikális tagolódás különböző szintű, különböző nagyságrendű levéltári egységek sorrendjét, egymásutániságát, a horizontális tagolódás pedig azonos szintű levéltári egységek elrendeződését, egymásközti rendjét jelenti (pl. fondfocsoporton belül fondok sorrendje). - A függőleges tagolódás során alakulnak ki a levéltári szintek, amelyek kialakulásának kétféle útja van: valamely nagyobb szintű levéltári egységet bontunk fel több kisebb, alacsonyabb szintű egységre, vagy fordítva. A levéltári szintek tehát a levéltári anyag vertikális tagolódása folyamán keletkező kisebb-nagyobb részeknek, egységeknek a nagyságrendi helyét jelentik. A szinteket három nagy kategóriába sorolhatjuk: _ felső szint - közép szint - alsó szint. • Felső szint, felső (alap-)szintű rendezés A felső szint összefoglalóan azokat a levéltári szinteket jelenti, amelyeken az alábbi nagyobb terjedelmű levéltári egységek helyezkednek el: - a levéltári intézmény anyaga - fondfőcsoport - szekció - fondcsoport - levéltár - fond - állag. A legnagyobb levéltári egységek, az egyes levéltári intézmények viszonylatában ez a rendszerezés egyértelmű azok illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolásával. Az intézmény iratanyaga jelenti a teljes gyűjteményt, mely az egyes levéltárak őrizetében van. Általában nem természetesen, hanem mesterségesen kialakított. A következő szinten a fondföcsoportók helyezkednek el. Egy-egy fondfocsoportba az azonos típusú, funkciójú természetes személyek, szervek fondjai tartoznak. Az egyes levéltári intézmények az őrizetükben lévő fondokat a a vonatkozó utasításokban előírt séma alapján rendszerezték.
