4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 4. Magyarország államszervezete az 1848-as forradalomtól a második világháborúig

az ügyeket többnyire másodfokon intéző megyékkel szemben a törvényhatósági jogú város első- és másodfokon töltötte be közigazgatási funkcióit. A városi törvényhatóságok élén, mint a megyeiekén is, a kormány embereként a főispán állt. A megyének és a területén fekvő törvényhatósági jogú városnak nemegyszer közös főispánja volt. A város első tisztviselője a polgármester, aki a vezető tisztviselőkből (polgármester-helyettes, főjegyző, tanácsnokok, aljegyzők, árvaszéki elnök és ülnökök, tiszti főügyész) alakult, és a közigazgatást irányító városi tanácsban elnökölt. Az ország fővárosa Budapest, amely az 1872. évi XXXVI. tc. alapján alakult Buda és Pest szab. kir. városokból és Óbuda mezővárosból. Közigazgatásáról külön törvények rendelkeztek. A főváros közigazgatása hasonló volt a törvényhatósági joggal felruházott városokéhoz, szervezetében azonban a központosítás még határozottabban kifejezésre jutott. Az egyesítési törvény indoklása szerint „hatalmas, alkatrészeiben egységesen szervezett főváros" megteremtése volt a cél. A főváros nagy kiterjedése szükségessé tette igazgatásának decentralizálását. A kisebb igazgatási egységek, a kerületek azonban éppen úgy, mint a megyék igazgatási egységei, a járások - nem nyertek önkormányzati jogot. Intézkedésre csupán a városigazgatás volt hivatott. A közigazgatás erős centralizációja a nagy adót fizető, gazdag polgári rétegnek biztosította a vezető szerepet. A közigazgatás és a területi önkormányzatok legkisebb egységei a községek voltak. Míg a centralizáló kormányok a megye jogkörét egyre csorbították, csakhogy a kormány és a megye viszonylatában ugyanakkor szabadon hagyták érvényesülni a megye gyámkodását a községek felett. így az első községi törvény (1871. évi XVIII. tc), nemkülönben a közigazgatás reformját biztosító új községi törvény (1886. évi XXII. tc.) egyaránt messzemenő közigazgatási gyámkodást biztosítottak a megye részére a községek felett, s igen szűkre szorították a községi önkormányzatot. A községi törvények háromféle községet ismertek: 1. a kisközséget, 2. a nagyközséget, 3. a rendezett tanácsú várost. 1. Kisközségnek azt a községet tekintették, mely a lakosainak csekély száma, azoknak kevés gazdasági ereje következtében a községekre ruházott tennivalókat (községi szervezet fenntartása) önerejéből teljesíteni nem képes, ezért több kisközség együtt