4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

áttelepültek Magyarországra a középkor óta ott élő csángómagyarokkal a második világháború alatt, és után. A városok és községek igazgatása A városok a török kiűzése után is két csoportra tagolódtak. Kisebb részük királyi, szabad királyi város volt, nagyobb részük viszont - bár kapott a királytól bizonyos kiváltságokat - földesúri hatalom alatt állt. A szabad királyi városokhoz hasonló jogokkal rendelkeztek a bányavárosok is. A szabad királyi városok élén évszázadok óta a városi tanács és a polgárság szélesebb rétegeit képviselő választott község (választópolgárság) állt. A két testületi szerv tagjai tisztségüket életük végéig viselték, így a tényleges hatalom néhány család birtokába került. A város élén a polgármester és bíró állt, a választott község vezetője a szószóló volt. Rajtuk kívül a belső tanácshoz tartoztak a tanácsosok, az ügyész és a jegyző is. Az ügyész és jegyző mellett a városi tisztikarhoz tartozott az adószedő, kamarás, városi mérnök, telekhivatali igazgató, árvaszámtartó, orvos, levéltáros, számvevő is. A lakosság növekedésével a fontosabb tisztségek mellett hivatalokat szerveztek (pl. adóhivatal, kamarási, alkamarási hivatal, telekhivatal, árvahivatal stb.). Az alkalmi, de a város szempontjából fontos feladatokra - pl. városrendezésre, egészségügyre, választásokra - a választott község bizottságokat küldött ki. Szintén a fejlődés jele volt, hogy egyre nagyobb számban jelentek meg a városokban a különféle intézmények (iskolák, kórházak, szegényházak stb.). A városi szervezetben e korban mind nagyobb szerepet töltöttek be az iparosok érdekvédelmére alakult testületi szervek, a céhek. A testületükbe tömörült iparűzők (kivételesen kereskedők) - mint láttuk - maguk állapították meg belső szabályzatukat, statutumalkotási joggal éltek, amit a városi hatóság csak megerősített. A XVIII. századig csak egész kivételes volt, hogy uralkodó bocsásson ki céhprivilégiumot. A céhek az iparűzés jogát, a képzést terjesen kisajátították, s nem céhhez tartozók (kontárok) iparűzését a városokban megtiltották. Mária Terézia uralkodásától a helytartótanács fokozatosan kiterjesztette felügyeletét a céhekre, a szabályokat jóváhagyás végett oda fel kellett terjeszteni, a szervezetet, működést egységesítő rendeleteket bocsátottak ki. II. József átmenetileg eltörölte a céheket, halála után azonban tovább működtek, s az ipari