4. Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és levéltári kezelői tanfolyamok hallgatói részére. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL I-II. 504 p.

II. Kormányzattörténet - 2. Az 1526-1848 közötti feudális állam

1690 után Erdélyben, amikor a Habsburgok uralma alá került, a közigazgatást az uralkodó által kinevezett kormányzóság (gubernium) irányította. A pénzügyeket a fejedelemség korában a kincstartóság, a Habsburgok alatt a kincstári hivatal intézte. Erdély kormányzatának központi, birodalmi irányítására pedig a Habsburgok - mint egyéb tartományaik esetében is - Bécsben erdélyi udvari kancelláriát állítottak fel. A helyi igazgatás megőrizte a Mohács előtti idők három nemzet (magyar, székely és szász) szerinti, hármas tagoltságát. Mint jeleztük, a magyar kormányszervek közül tovább működött a XVIII. században a kamara, és 1723-ban a XCVII. törvénycikk felállította a magyar királyi helytartótanácsot, mely a XVIII. és XIX. században az államigazgatás legfőbb szervévé, mintegy kormánnyá vált az országban. A bécsi udvar Magyarországon a végrehajtó hatalmat a helytartótanácson keresztül gyakorolta. Létesítésére a töröktől felszabadított ország igazgatásának megszervezése végett volt szükség, s azt a feladatot kapta, hogy hajtsa végre a királyi rendeleteket, ugyanakkor maga is tehetett javaslatot új rendeletek kibocsátására. A helytartótanács - bár a törvény értelmében nem függött semmiféle udvari kormányszéktől - mégis a király által kiadott utasítás szerint csak a kancellárián keresztül érintkezhetett a királlyal. Hatásköre a szorosan vett pénzügyi igazgatás kivételével az általános és a XVIII. században kiépülő szakigazgatási ágakra egyaránt kiterjedt. A helytartótanács közvetítette az alsóbb hatóságokhoz is a királyi rendelkezéseket, a konkrét ügyekben kiadott királyi intézkedéseket. Ezáltal a törvényhatóságok (vármegyék, 1784-től a szabad királyi városok) központi felügyeleti szervévé vált. így hatáskörébe tartozott lényegében az igazságügyi és pénzügyi igazgatás kivételével minden más igazgatási ügy. Mária Terézia óta úrbéri perekben is legfelső fokon a helytartótanács ítélkezett. II. József idején a kamarai hatáskört is beolvasztották a helytartótanácsba, a király halála után azonban a kamara önállósága visszaállt. Főbb illetékességi területei: egészségügy, nemességvizsgálati ügyek, ipar, kereskedelem, úrbéri ügyek, könyvvizsgálatok, városok igazgatása, zsidó lakosság ügyei, posta, közoktatás, vallásügy, stb. A helytartótanács élén a nádor állt, aki egyben a helytartói tisztet is betöltötte. Eleinte 22 tanácsosa volt, vegyesen főpapok, főnemesek, köznemesek közül, akiket a király nevezett ki. Később a tanácsosok száma növekedett. A helytartótanács kollegiális