3. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL 256 p., ill., tábl.

I. Igazgatási ismeretek - 1. Irattani alapfogalmak

központjának számító Alexandria versenytársat látott a felemelkedő kisázsiai Pergamon városában, s megtiltotta, hogy oda papiruszt szállítsanak. Ennek pótlására az időszámításunk előtti második században itt tökéletesítették a juh, kecske, borjú bőrének már korábban is ismert kikészítését és az így nyert hártyát használták az írás rögzítésére. Rövidesen bebizonyosodott, hogy ez az anyag, amit tömeges alkalmazásának első helyéről pergamennek neveztek el, jobban szolgálja a célt, mint a meglehetősen merev papirusz: vágni, hajtogatni lehetett, ellenállóképessége jobb volt, simább írásfelületet adott, mindkét oldalára lehetett írni, s végsősoron ez tette lehetővé a tekercsformájú irattal szemben a könyv-forma kialakulását is. A mai értelemben vett papírt először Kínában, az időszámításunk előtti 120 körül készítettek növényi rostokból. Kínaiak tanították meg a gyártásra a japánokat, majd a perzsákat, de mivel a szükséges növény Perzsiában nem termett meg, rongyot használtak a pótlására. Arabok közvetítésével vált ismertté a papírgyártás technikája Európában. Az első papírmalmot 1154-ben Spanyolországban létesítették, majd rövidesen ez után Itáliában. A papír használata azonban csak a XIV. századtól vált általánossá Európában. A korábbi kézi papír készítést a XVIII. század végén, a múlt század elején felfedezett papírgyártó gépek fokozatosan kiszorították. A múlt század közepétől kezdve gyártanak csiszolt farostból, kémiai úton nyert facellulózéból papírt, ami a korábbihoz képest jelentős minőségi romlást eredményezett. Napjainkban pedig a papír-alapanyaggal szemben szinte robbanásszerűen terjed az írás mágneses szalagra vagy mágneslemezre való rögzítése. A fontos iratokat azonban továbbra is papírra írják, sőt utóbb külön gondot fordítanak időtálló papírfajták kikísérletezésére, hogy a legfontosabb iratok ilyen anyagon maradhassanak fenn az utókor számára. Nem kisebb hatással volt az írás fejlődésére az, hogy mivel rögzítették az alapanyagra az írásjeleket: a sziklára vésővel, az agyagtáblára, viasztáblára stílussal, azaz írásvesszővel, a papiruszra írórúddal, a hártyára a XVI. századig nádszállal, később a papírra lúdtollal (pennával), a XVIII. század végétől fémtollal, ceruzával, krétával, újabban géppel: írógéppel, nyomdagéppel, sokszorosító gépekkel, telexszel, faxszal, számítógéppel. Az írógép kezdete a XVIII. sz. elejére nyúlik vissza; modern értelemben vett írógépet 1837-ben az olasz Rovizza szerkesztett. Az írógépek ipari előállítása