3. Iratkezelő és irattáros ismeretek. Jegyzet a középfokú irattáros tanfolyamok résztvevői és oktatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1998. MOL 256 p., ill., tábl.

I. Igazgatási ismeretek - 1. Irattani alapfogalmak

többnyire állandó jelleggel. A közintézmények irattári anyagának maradandó értékű részét csakis az illetékes levéltár jogosult megőrzésre átvenni. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert gyakran támad vita arról, hogy valamely írástermék könyvtárba, múzeumba avagy levéltárba kerüljön-e. Könyvtárba, illetve esetleg múzeumba a széles közönség számára írt könyvek, folyóiratok, újságok, röpiratok, illetve ezek kéziratai tartoznak - azok amelyeknek nincs közvetlen címzettjük. Tehát amíg a könyvtár és a múzeum gyűjti és válogatja gyűjteménye számára az írásos dokumentumokat, addig a levéltár illetékességből átveszi az irattári eredetű iratokat, pontosabban az egyes levéltárak a szervek - törvényben vagy rendeletben - meghatározott körétől tartozik is átvenni a történeti forrásértékű irataik teljességét. A magyarországi levéltárak kezdetei a XVIII. század elejére nyúlnak vissza. 1723ban hozott törvényt az országgyűlés, hogy az ország közállapotaira vonatkozó, vagyis az országgyűlési, államigazgatási és bírósági iratokat az ország közlevéltárában kell elhelyezni. A törvény végrehajtására azonban csak 1756-ban került sor, amikor Pozsonyban felállították az ország levéltárát. Ez hosszú időn át elsősorban csak az országgyűlés s az országgyűlés bizottságainak állt rendelkezésére. 1874-ben került sor az 1784-től már Budán működő levéltár újjászervezésére. Ekkor vette át több feudáliskori kormányhatóság iratait, s megnyitotta kapuját a tudományos kutatók előtt. Ugyancsak 1723-ban hozott törvényt az országgyűlés arról, hogy a megyék a közgyűlések tartására és irataik biztonságos őrzésére megfelelő épületet emeljenek, ide kellett beszolgáltatni a megyei bíráskodásban és az igazgatásban keletkezett iratokat. A levéltárakról, működésükről az elmúlt évtizedekben több törvény, rendelet is intézkedett. Ilyen volt az 1947. évi XXI. te, az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet, az 1969. évi 29. sz. törvényerejű rendelet, amelyek a levéltárügy központi irányítása felé mutattak, annak módozatait szabályozták. A levéltárügynek az 1989 utáni társadalmi, gazdasági, politikai változások igényeinek megfelelő átformálására vonatkozó rendelkezéseket az 1995. évi LXVI. törvény tartalmazza. A törvény megkülönböztet közlevéltárakat és nyilvános magánlevéltárakat. A közlevéltárak további csoportokra bonthatók: - általános levéltárak, - állami szaklevéltárak.