2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

II. Irattani szócikkek - B/ Az ipartestületek (ipartársulatok) irattípusai

Tagok nyilvántartása -»Tagok törzskönyve Tagok nyilvántartási kartonja -»Tagok törzskönyve Tagok törzskönyve Az ipartörvények és az ipartestületekről szóló 1932. évi VIQ. tc. alapján készült ipartestületi alapszabályok előírták, hogy a testület tagjairól és a befizetett ipartestületi díjakról köteles naprakész nyilvántartást vezetni, melynek adatai a következők voltak: a tag neve, iparigazolvány kelte, száma, üzlethelyiség címe, fióküzlet helye, az engedély száma, kelte, a tagdíj öszszege, végrehajtásra kiadás (kelet, hova, iktató szám). Voltak olyan tagnyilvántartó könyvek használatban, amelyek a tanoncok, ill. a segédek adatait is tartalmazták. Ezek rovatai a fentiek mellett a következők voltak: a tanonc neve, a -»tanonclajstrom száma, a szerződés tartama (mettől, meddig), a megszűnés oka (felszabadult, felbontatott); segéd neve, a ^munkakönyv száma, a munkaviszony kezdete, vége. Abban az esetben, ha valamilyen ok miatt megszűnt az ipartestületi tagság (pl. az ->iparjogosítvány végleges visszaadása, elköltözés, elhalálozás stb. esetében) szabályos írásos végzéssel történt a —bői az iparos kivezetése, mely tartalmazta az ipartestületi iktatószámot, az iparos nevét, a törlés idejét (év, hó), dátumot és az ipartestület jegyzőjének és elnökének aláírását. A —ét általában folyamatos sorszámozással vezették és névmutató segítségével használták. De voltak olyan nyilvántartások, melyeket betűrendben (nem szoros ABC szerint) regiszteres könyvben vezettek. A nyilvántartást nevezték mesternyilvántartásnak is. Üzleti könyvek* A kisiparosi tevékenységből származó napi bevételek, kiadások nyilvántartására rendszeresítették. Az 1922. évi XII. tc. 57. §-a szigorú előírást tartalmazott a vezetendő —re vonatkozóan. A jogszabály szerint a bekötött könyvnek összes lapját számozni kellett, valamennyi lapon erős fonalat kellett keresztülhúzni. A borítón az üzlettulajdonos nevét (cégét) fel kellett tüntetni, használatbavétel előtt az elsőfokú iparhatósággal hitelesíttetni kellett (a két fonal lepecsételése és láttamozás). Az —bői lapot kitépni, vagy más módon megrongálni, a könyvben radírozni, nem volt szabad. Javítani a rontott adat áthúzásával lehetett, oly módon, hogy a téves bejegyzés is olvasható legyen. Az —t a jogszabályban előírt ideig meg kellett őrizni. Az ~ adatai a következők voltak: keltezés, a bejegyzés sorszáma, az ügyletek (bevételek, kiadások) folyamatos vezetése. Végzés a tagok törzskönyvéből való törlésről -»Tagok törzskönyve Vagyonleltár Az ipartestületek teljes vagyonáról készült kimutatás.