2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

II. Irattani szócikkek - A/ A céhszervezetek irattípusai

Szegődtető könyv -»Szegődtetési és felszabadítási könyv Tagdíj nyilvántartás A negyedévente fizetett tagdíj (taksa) nyilvántartására szolgált. Oldalanként egy-egy mester nevét feltüntetve tartalmazza időrendben a befizetett összegeket. Tanulásról bizonyítvány Az inasnak a mesternél eltöltött tanulási idejét bizonyító igazolás. Az 1860. évben életbe lépett Iparrendtartás a képesítés meglétét már nem kívánta meg az iparűzés feltételeként (13-15. §§). Ugyanakkor az a személy, aki valamely mesterség gyakorlati megtanulására törekedett, valamely önálló mesternél inasként alkalmazásba léphetett (88. §). Az inas a tanulóidő letöltése után már nem -^felszabadító levelet, hanem a ~-t kapott, amelyben a tanítómesternek az eltöltött tanulási időt, az az alatti magatartást és a képesítését is igazolta, de az iparűzés megkezdésének a ~ megszerzése nem volt előfeltétele. Jóllehet az irat neve bizonyítvány volt, valójában csak annak igazolására szolgált, hogy a tulajdonosa már nem teljesen kezdő abban a mesterségben, melyet gyakorlni szándékozott. Az 1872-es ipartörvény, mivel szintén nem kötötte képesítés megszerzésének feltételéhez iparűzés megkezdését, a 47. §-ában ugyancsak az iparos által adott bizonyítványt írja elő. Az 1884-es XVII. tc, amely már bizonyos iparágak gyakorlásához a képesítés megszerzését írja elő, 67. §-ában elrendeli, hogy a tanulóidő befejezése után a a tanoncnak az iparhatóság —Manoncbizonyítványt állítson ki. A ~ adatai a következők voltak: a mester neve, az inas neve, a születési helye, a születési ideje, az eltöltött tanulóévek száma, a tanulóidő alatti magaviselete, a szakképzettsége, keltezés, a mester aláírása. Tanulók szegődtetési és felszabadítási díjainak naplója -»Szegődtetési és felszabadítási könyv Tanulólevél Ez az okirat szolgált annak bizonyítására, hogy valaki valamely kézműves mesterséget az ahhoz értő és az ahhoz szükséges ismeretek átruházására képesnek tekintett személynél meghatározott ideig tanulta, s e tanulmány jellegének megfelelően a kézműves tevékenységet tanviszonyban állva, tehát irányítás mellett maga is folytatta és ezzel a mesterségbeli jártasság bizonyos fokát elérte. A ~ kiadása a már a XVI. században ismert volt és a későbbiekben általánosan elterjedt az az iparjogi szabály, hogy iparos mesterséget, egyéb feltételek mellett, csak az a személy űzhetett, aki tanulóévek eltöltését igazolta. A ~-et a tanulási kötelezettség alól felszabaduló inas a tanulási idő szabályszerű letöltése után, annak befejeztével, külön vizsga nélkül kapta meg. A