2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

Ez a rendelkezés ismét tág teret nyitott a visszaélésekre; úgyhogy az 1922. évi iparnovella újabb szigorításokat hozott. A képesítés elvének visszaállítása mellett az 1884. évi XVII. tc. legfontosabb intézkedése, hogy a magánjellegű ipartársulatok helyett létrehozta az ipartestületi intézményt, melyre olyan jog- és hatáskört ruházott, hogy az a kézművesiparosságnak jelentős érdekképviseleti szervévé válhassék. A törvény 125. §-a előírta, hogy ha az elsőfokú iparhatóság által összehívott alakuló közgyűlésen az ipartársulati tagok kétharmad része az ipartársulat feloszlatása mellett dönt, a társulat vagyona az újonnan alakult ipartestület tulajdonába megy át. Az iparigazolvány kiadására - a képesítés igazolása után - az iparhatóság jogosult, de ha az iparos megkapja a képesítéshez kötött mesterség üzésére szóló igazolványt, akkor be kell lépnie az ipartestületbe, és el kell fogadnia annak alapszabályában leírt rendelkezéseit. Az ipartestületi kényszert a törvény ugyanakkor csak fakultatívan vitte keresztül: az ipartestületi tagság legfeljebb akkor kötelező, ha az ipartestület megalakult; viszont az ipartestület megalakulásának kimondásához az szükséges, hogy a képesítéshez kötött iparosok száma elérje a százat, valamint a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok kétharmada kívánja az ipartestület megalakítását. Az ipartestületek célját a törvény 126. §-a fogalmazta meg: e szerint annak feladata „az iparosok között a rendet és egyetértést fenntartani, az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani és őket haladásra serkenteni". Az ipartestületi intézményt a törvény a benne tömörülő iparosok szakmai ügyeiben kompetens szaktestületté tette, ahol a képesítéshez kötött iparok tekintetében kinyilváníthatták véleményüket. Sőt, későbbi törvényes rendelkezések értelmében, az ipari képesítéssel kapcsolatos és egyéb kérdésekben e testületi véleményeket a hatóságoknak is ki kellett kérniük (1922:XIL tc. 132. §). A törvény célja ezzel a szakszerűség követelményeinek érvényesítése a közigazgatásban és az állami hatóságok egyéb tevékenységében. Ugyanezen cél elérése érdekében az ipartestületek jogorvoslattal élhettek az alsófokú közigazgatási hatóságok iparügyi határozatai ellen (pl. 1884:XVIL tc. 127. §, 1922:Xn. tc. 133. §). Az ipartestületek az 1884. évi XVII. tc. rendelkezései alapján a következő iparhatósági teendőket végezték: 1. Az ipartestület állította ki az ipartestületi tagoknál alkalmazott segédek munkakönyveit (100. §). 2. Az ipartestületnek a kiállított munkakönyvekről folyószámmal ellátott pontos jegyzéket (lajstromot) kellett vezetni, és e folyószámot a kiállított munkakönyveken is fel kellett tüntetni (102. §). 3. Az ipartestületi tagoknál alkalmazott ipari segédszemélyzet munkakönyveit a munkábalépés napjától számított 14 napon belül, a lajstromba való bevezetés és a munkakönyvbe tett bejegyzés igazolása végett, az ipartestületnél be kellett mutatni. Az ipartestület a bejelentést pecsétjével, aláírásával és a bejelentés keltének feljegyzésével igazolta (103. §). 4. Az ipartestülethez tartozó iparos köteles volt segédjének esetleges kilépését 14 napon belül az ipartestületnél bejelenteni (106. §). 5. Az alkalmazás során bekövetkezett változást az előírt két hétnél később bejelentő iparos ellen az ipartestületnek a rendőri büntető bíróságnál ipari kihágás címén kellett feljelen-