16. Szemelvények a vállalati és tanácsi iratok köréből. Összeáll. Purcsi Barna Gyula. Bp. 1993. MOL 226 p.

Bevezető

Bevezető Ez a kötet egy sorozat indulásaként a Magyar Országos Levéltár Módszertani és számítástechnikai osztályának (iratkezelő és irattáros szakmunkásképző) tanfolyamaihoz mintegy szemléltetőeszköz jelleggel kíván segítséget nyújtani. E tanfolyamok többéves tapasztalata, hogy a hallgatók között sokan vannak olyan helyzetben, hogy - még ha ügyviteli munkát végeznek is - nincs módjuk a napi munkában előforduló ügyeken kivül egyéb ügyekkel, ügyiratokkal szélesebb körben megismerkedhetni. Ugyanakkor tanf olyainainknak is - a képzés generális jellegéből következően - általánosabb, átfogóbb ismereteket kell nyújtaniök, mint amit egyénenként a hallgatók éppen adott munkaköre igényelne. Ezért a szemelvények összeállításánál elsőként két olyan területet választottunk, amelyekről egyrészt a legtöbb jelentkező érkezik, másrészt a legnagyobb irattermelőkként mutatkoznak mind a mai napig: a vállalati, gazdasági szervekét, valamint a helyi közigazgatási (volt tanácsi) szervekét. A kötet célja az, hogy formailag bemutasson, szemléltessen egy ügyet, egy ügyiratot, ami természetesen annak tartalmi jegyeire, követelményeire is utalhat, s hasznos következtetések levonásához adhat segítséget. Részletes irattani ismertetésekre azonban nem törekedhettünk, nem ez lévén a didaktikai célkitűzés. A gazdasági, vállalati iratok körét nagyjából a negyvenes évek végéről válogattuk. Ez az időszak talán több szempontból is gyümölcsöző lehet, hiszen ekkor részben még megvan a magánvállalatok működési mechanizmusa, szervezeti felépítése, külföldi kapcsolatrendszere, de zömmel már megtörtént az állami tulajdonba vétel: 1948-ban a minden 100 főnél többet foglalkoztató üzemet, 1949-ben pedig a 10 főnél többet foglalkoztató kisüzemeket is államosítják. Az államosításokra néhány szemelvényünk is utal. Ekkor alakul ki a centralizált irányítási és tervgazdálkodási rendszer is. A minisztériumok közvetlen gazdaságirányítófeladatokat látnak el: egyes minisztériumi osztályok, részlegek egy-egy iparág ügyeit közvetlenül irányítják (pl. a bányászatét, kohászatét vagy a vegyiparét), amellett a minisztériumifőosztályok s a vállalatok között középszintű, termelésirányító feladatokat ellátó szervezeti egységeket, űn. „ipari központokat" állítanak fel, így pl. a textiliparban finomposztó-, f onór, kender-, len-, kötő- és szövő, pamut-, ruházati-, szalag- és cérnaipari központok működtek. Az ipari központokat 1951 -ben szüntetik meg. A kötetben előforduló űn. „nemzeti vállalatok" minisztériumi felügyelet alá tartozó államosított magánvállalatok, amelyek ezen a néven csak 1948 és 50 között szerepelnek, 1950 után az elnevezést egységesen „állami vállalatok" váltják fel, amelyek ekkor vagy a minisztérium közvetlen irányítása alatt vagy az ipari központokat követő irányító szervek