15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

1. Bevezetés

ányossággal. Az Egri Érsekség, a Váci és Szeged-csanádi Püspökség gazdasági levéltárát letétként a területileg illetékes állami levéltárban helyezték el. Már a 11. században megszervezték a püspökök tanácsadó testületeit, á káptalanokat. Ezeket székeskáptalannak is nevezték, mivel legtöbb esetben a püspöki /érseki/ székhelyeken jöttek létre, és tagjaik, a különböző rangú kanonokok fontos szerepet játszottak a székesegyház liturgiájában és értékeinek őrzésében. Az érsek ségek káptalanjait főka'ptalannak nevezték. A püspöki székhelyeken kívül létrejött kis létszámú káptalanok az ún. társaskáptalanok voltak, melyek közül ma már csak a soproni működik. A káptalanok saját birtokokkal rendelkeztek, melyek elkülönültek a püspöki területektől. A kialakult gyakorlat szerint ők kezelték a papnevelő intézetek /szemináriumok/ fenntartását szolgáló és helyenként a székesegyházi uradalmakat is. A káptalani /fő káptalani/ iratanyag nagyobb része a birtokokra vonatkozó iratokból, kisebb része pedig egyházi iratokból áll. A legtöbb káptalan a középkortól kezdve hiteleshely is volt. Az e tevékenység nyomán keletkezett, zömmel jogbiztosító iratokat a káptalanok ún. országos levéltáraikban külön kezelték. A hiteleshelyi levéltárakat, arra hivatkozva, hogy irataik "állami" funkcióból eredtek, az 1950:29. tvr. értelmében be kellett szállítani a megyei levéltárakba. Az Egri Főkáptalan gazdasági levéltárát - az érsekihez hasonlóan - szintén a Heves Megyei Levéltár őrzi. A káptalani levéltárak 1950 előtti iratanyaga összesen 825 folyóméter, melynek csak nem felét teszi ki az Esztergomi Főkáptalan Levéltára. A katolikus levéltárak közt meg kell említeni a szerzetesrendek gyűjteményeit. Mint a köztörténetből ismert, a szerzetesrendek a 11. század óta telepedtek meg Magyarországon. Az. első ben cés apátságokat - Pannonhalmán és Pécsváradon - még Szent István hozta létre. Őket követték a premontreiek, ciszterciták, pálosok, a 12. századtól a koldulórendek /ferencesek, domokosok/, majd a 16. században az ellenreformáció során megjelentek a jezsuiták is. Ma négy rend birtokában van számottevő iratanyag, 341 folyóméter, melyek közül legnagyobb a Pannonhalmi Bencés Főapátság gyűjteménye