15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.
2. Az ábrázolt területek
désekkel majd az egyes gyűjtemények ismertetése során foglalkozunk . 2.2. A, térképanyag megoszlása birtokok szerint Az egyházi levéltárakban őrzött nagy mennyiségű térkép a különböző birtokrészekről jó áttekintést ad. A levéltári anyag összetételét ismerve megállapíthatjuk, hogy a mai orszagterületen lévő egykori nagybirtokok közül legjobban az egyháziak dokumentáltak. Csupán egyetlen összehasonlítást érdemes tenni. Ha az egy házi birtokok az ország területének kb. 10 %-át tették ki, és rájuk 5000 térkép vonatkozik, akkor a családi levéltárakban és a kamara birtokjogi gyűjteményében 50 ezer ilyen térképnek kellene lenni. /Ismereteink szerint 1/5 része sem található/. Bár az egyházi birtok - mint említettük - kötött forgalmú volt, ritkán cserélt gazdát, öröklés miatt nem kellett megosztani, ami eleve a területek lerajzolását tette volna szükségessé, mégis igen sok térkép készült és maradt fenn. Éppen a területek célvagyon jellege miatt törekedtek a javadalmasok a birtokhatárok pontos rögzítésére, időben és pontosan végrehajtották a Mária Terézia-féle úrbérrendezést, már az 1850-es években megkezdődtek az úrbéri perek és uradalmi és egyéb földek elkülönítése érdekében. Az egyházi birtokokon nem gördítettek akadályokat a 18. század végi kataszteri felmérések elé, az elkészült anyagot nem semmisítették meg. Széküresedéskor és az új püspök, érsek beiktatásakor - rendszerint a királyi kamara közreműködésével - felmérték e birtokokat, aminek legszebb példáival az esztergomi és kalocsai érseki területeken találkozunk. Igen sok dokumentumot igényelt a korszerű erdőgazdálkodás, a kisebb-nagyobb mocsarak lecsapolása, rajzokat kellett készíteni az egyes birtokrészek bér-