15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

A piarista rend Magyarországon a 17. században terjedt el. Tagjai számos kolostort és iskolát alapítottak, és működésüket szerényebb keretek között - az államosítás után is folytatták. A levéltár iratanyaga 110 folyóméter, és három részből áll. Témánk szempontjából legfontosabb a rend központi kormányzatának iratanyaga, mely a gazdálkodással kapcsolatos jelentéseket is tartalmaz. A második részt a rendházak és iskolák töredékes iratai, a harmadikat pedig a különféle gyűjtemények jelentik. A megszűnt rendházak és iskolák iratainak csak egy része van a központban, a többit a területi állami levéltárak őrzik. Vonatkozik ez az intézetek működését biztosító birtokokra is. így például a mernyei uradalom dokumentumai a Somogy Megyei Levéltárban találhatók.

179/ II. József a piarista rendet is felszámolta, majd annak visz szaállítására 1802-ben került sor. A szervezet a legszegényebb rendek közé tartozott, ezért az uralkodó 1807-ben - a már említett megszűnt székesfehérvári őrkanonokság birtokaiból adott a piaristáknak. 1809-ig a birtok bérben volt, majd - a jövedelem növelése céljából - házi kezelésbe vették. A kérdéses uradalom a 19. század elején öt kerületből állt: Mernye, Gölle, Taszár, Nagydobsza, Dörgicse Somogy megyei központokkal. A 18. század végén a majorsági területeken két-három nyomásos szántóföldi gazdálkodás folyt, de ezek területe nem volt jelentős. Mernyén például tíz hold uradalmi birtok volt mindössze, Taszáron kb. 50 holdat foglalt el az allodium, ezen kívül voltak szétszórt majorságok Alsódörgicsén, Ságon is. Az uradalmi birtokok kiterjesztésére főként a 19. század első felében törekedtek, addig a fő jövedelemforrás a jobbágyok szolgáltatása és a kisebb királyi haszonvételek egész sora volt /mészárszékek, kocsmák, hamuzsírfőzők, pálinkafőzők stb,/. Néhány községben /Dörgicsén, Ságon/ fontos volt a juhászat, de az uradalmi erdők egy részét még csak ekkor telepítették.

180

/