15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

voltak a tömördi, tényői, somlói birtokok, a Tallián, Hoszpodár, Répási, Lestári, Kisécsi szőlők Szentmárton határában, az Üreghegyi, Strázsahegyi szőlők Bársonyoson stb.

171// Nagyobb szőlőbirtokkal rendelkeztek a Tihanyi és Zalavári Apátságok is. A feudális gazdálkodásból a korszerűre való átállás sok nehézséggel járt. A nagy allödiumok miatt a jobbágyokat robot terhelte,amire a gabonakonjunktúrával még nagyobb igény volt. Az 1848-as forradalmat követően napirenden voltak a robot-megtagadások /pl. Csanak, Tárkány/, és az úrbéri perek is nehezen zajlottak le. Viták voltak a legelők körül, a bortizeddel kapcsolatban és az erdők használatáért. A kiterjedt szántóföldek művelését a 19. század második felétől csak majorok építésével, a meglévők kibővítésével lehetett megoldani. Ilyen munkák folytak 1867-től Hármastarjánban és Hecsén, 1870-től Szentmárton határában Imremajornál, 1878-tól Se172/ lyemcsukon és Kisécsen stb. A 19. század közepéig több birtokcsere, kisebb-nagyobb eladás történt, és a volt jobbágyság ügyének rendezése során is csökkentek az uradalmi területek. 1885-ben a pannonhalmi bencések öszszesen 64 848 kh 312 négyszögöl birtokkal rendelkeztek, ahol a művelési ágak sorrendje szántó - erdő - legelő volt. A részesedési arányokat a következő táblázat mutatja: -S^.táblázat művelési ág terület: kh, négyszögöl % szántó 20 499 1122 31,62 kert 243 129 0,37 rét 5 475 420 8,44 szőlő 98 734 0,15 legelő 10 610 1181 16,37 erdő 19 793 227 30,52