15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

A Pannonhalmához tartozó birtokot öt kerületre osztották, Szentmárton, Bársonyos, Kismegyer, Deáki, Dénesd központokkal. 1833-ban településenkénti összeírás készült, mely a birtokok nagy ságáról is áttekintést ad. Ennek megyei összesítése a következő: 2£* őz; táblázat megye neve terület: mh Győr megye - f a 1 V a k 40 172 ii P u s z t á k 12 958 Komárom megye - f a 1 V a k 8 601 ti P u s z t á k 8 043 Veszprém megye - f a 1 V a k 17 000 P u s z t á k \ 2 800 Pozsony megye - f a 1 V a k 7 861 Somogy megye - f a 1 V a k 13 294 ii P u s z t á k 10 949 Zala megye - f a 1 V a k 4 183 Összesen 125 921 1/2 mh, 94 440 kh > _ _ _ _ V. - _ . _ ^ _ _1Z°/ A természeti adottságok a birtokon kedvezőek voltak. A Győr Komárom, Pozsony megyei falvak határát termékeny földek borították, a Veszprém, Somogy megyei területeken jó szőlő termett, a ki terjedt majorságokban legeltető állattartás folyt, és fontos volt az erdőgazdálkodás. A bécsi, győri, pozsonyi piacok közelsége biz tosította a termékek eladásának lehetőségét. A gabonakonjunktúra kibontakozásával, a 19. század közepén egyre több földet szántottak fel a legelők területéből /pl. Tarjánban/, vagy irtottak erdő ket a szántók növelése érdekében /pl. Illókon, Lázin/. Fontos szerepet kapott a szőlőtermelés, mivel a gabona mellett a bor volt az uradalom fő kereskedelmi cikke. 1818-ban Szent ivánon, 1861-ben Bársonyoson telepítettek újabb területeket, és a filoxéra vész után is ültetésekre került sor. Legjelentősebbek