15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

A káptalan a 18. század eleje óta több megyében szétszórt, nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkezett. Az első népszámlálás idején Heves megyében 10, Borsodban 13 község tartozott hozzá és voltak területei Pest, Szabolcs, Abaúj megyékben is. Főkáptalanná alakuláskor megkapta az érsekségtől Tiszapüspökit és Besenyőt, és 1883-ban már 42 településen volt birtokos.

105

^ Az összes birtok az elkülönítés és kataszteri felmérés után 116 138 kh 1160 négyszögölet tett ki, ami nagyságrendben megelőzte az Esztergomi és Kalocsai Érsekséget, és csaknem háromszorosa volt az egri érsek területének. A művelési ágak megoszlása a következőképpen alakult: 24. sz. táblázat művelési ág terület: kh, négyszögöl szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas művelés alá nem eső terület Ö s s z e s e n 37 561 132 13 632 114 42 182 15 854 1 282 5 378 116 138 1346 964 233 64 3 263 1427 216 868 1160 32 ,34 0,11 11,74 .0,10 36,32 13 ,66 1,10 4,63 100 % 106/ Az adatsorból látszik, hogy az Egri Főkáptalan területein a gazdálkodás merőben más volt, mint az érseki birtokokon. A főkáptalan az országos átlagnál is kevesebb erdővel rendelkezett, igen magas volt a legelők részesedése, ugyanakkor a szántók is jelentős területeket foglaltak el. Látható, hogy külterjes, legeltető állattartásra rendezkedtek be, amire a nagy kiterjedésű hevesi pusztákon lehetőség volt, viszont ez az egyházi birtokok vonatkozásában kivételnek számított.