15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

5. A gyűjtemények ismertetése

századfordulón pedig a birtok már 22 kerületből állt. Területi adottságok szempontjából a főkáptalan birtokai elsősorban erdős, dombos vidékeken helyezkedtek el, ahol a szántóföldi művelés nem lehetett vezető ág. 1885-ben a kataszteri felmérésben megállapított uradalmi terület 70 910 kh 1431 négyszögölt foglalt magában, melynek földhasznosításában az erdőgazdálkodás vezetett. 22._sz._táblázat művelési ág terület: kh, négyszögöl % szántó 21 842 542 30,80 kert 203 1506 0,29 rét 3 930 1568 5,54 szőlő 41 389 0,06 legelő 5 970 757 8,42 erdő 35 112 855 49,52 nádas 70 107 0,10 művelés alá nem eső terület 3 735 507 5,27 Összesen 70 910 1431 100 % 94/ Összehasonlítva az esztergomi érseki birtokok megoszlásával látható, hogy az erdők a főkáptalannál jóval nagyobb területet foglaltak el, a szántók részesedése azonos volt, a réteké és legelőké viszont alacsonyabb. A századfordulóra az arányok annyiban módosultak, hogy nőtt a szántók területe /25 265 kh-ra/ a legelők, nádasok, terméketlen részek rovására. Ez azt mutatja, hogy a birtokok kezelői a lehetőségekhez képest igyekeztek a szántóföldi gazdálkodást kiterjeszteni, de a domborzati viszonyok miatt ezt csak az eddig is kevés legelőterület újabb csökkentésével tehették. 1895-ben összesen 20 településen voltak a főkáptalannak 100 hold feletti birtokai. Meghaladta az 1000 holdat az uradalmi terű-