15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

4. A térképek készítésének tárgyi és személyi feltételei

mérnökhiány,a filozófiai és a Szencen elsajátított megfelelő mű­szaki végzettséggel rendelkezők kaptak állami vagy uradalmi ál­lást. Egyre kevesebb volt az olyan magánmérnök, aki kisebb-nagyobb megbízásokból élt. Magyar István kivételes rajzkészségével és "felemás", végzettségével kivételnek számított. Bár a tatai intézet 1780-ban megszűnt, pótlására II. József 1781-ben megtette a szükséges lépéseket. Elrendelte, hogy a Nagy­szombatról Budára költözött tudományegyetemen készítsék elő a földmérő és vízépítő tanfolyam tervét. Olyan mérnököket kívánt képezni, akik az egyszerű földmérésen kívül értenek a folyók sza­bályozásához, a csatornák építéséhez, a mocsarak lecsapolásához, út- és hídépítéshez, középületek tervezéséhez. Az új mérnökképző, melyet Institutum Geometricum Hydrotechnicumnak neveztek háromé­ves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői, mechanikai területen. Ide is csak olyan egyéneket vettek fel, akik a tudo­mány egyetemen vagy bármelyik vidéki akadémián elvégezték a bölcsé­szeti tanfolyamot. A hároméves iskolában az első évfolyam 1785-ben végzett, az utolsó pedig 1853-ban fejezte be tanulmányait. Összesen 1141 ok­levelet adtak ki, és így az iskola a Magyarországon szükséges tel­jes műszaki gárda kiképzésére alkalmas volt. Itt tanultak azok a mérnökök, akik a 19. század elején megkezdték az útépítést, a víz­szabályozást, és az úrbéri perek idején még az ő munkájuk volt a falvak határának átrendezése is. A megyéknél, az uradalmakban, a kamarai birtokokon és az egyre nagyobb létszámú Vizi és Építésze­ti Főigazgatóságon dolgoztak. Az egyházi birtokok térképezése szempontjából a következők voltak a legfontosabbak közülük: n e v a diploma megszerzé­sének éve egyházi szolgálat helye egyéb Bedekovich Lőrinc 1815 Heves megye

Next

/
Oldalképek
Tartalom