15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.
4. A térképek készítésének tárgyi és személyi feltételei
mérnökhiány,a filozófiai és a Szencen elsajátított megfelelő műszaki végzettséggel rendelkezők kaptak állami vagy uradalmi állást. Egyre kevesebb volt az olyan magánmérnök, aki kisebb-nagyobb megbízásokból élt. Magyar István kivételes rajzkészségével és "felemás", végzettségével kivételnek számított. Bár a tatai intézet 1780-ban megszűnt, pótlására II. József 1781-ben megtette a szükséges lépéseket. Elrendelte, hogy a Nagyszombatról Budára költözött tudományegyetemen készítsék elő a földmérő és vízépítő tanfolyam tervét. Olyan mérnököket kívánt képezni, akik az egyszerű földmérésen kívül értenek a folyók szabályozásához, a csatornák építéséhez, a mocsarak lecsapolásához, út- és hídépítéshez, középületek tervezéséhez. Az új mérnökképző, melyet Institutum Geometricum Hydrotechnicumnak neveztek hároméves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői, mechanikai területen. Ide is csak olyan egyéneket vettek fel, akik a tudomány egyetemen vagy bármelyik vidéki akadémián elvégezték a bölcsészeti tanfolyamot. A hároméves iskolában az első évfolyam 1785-ben végzett, az utolsó pedig 1853-ban fejezte be tanulmányait. Összesen 1141 oklevelet adtak ki, és így az iskola a Magyarországon szükséges teljes műszaki gárda kiképzésére alkalmas volt. Itt tanultak azok a mérnökök, akik a 19. század elején megkezdték az útépítést, a vízszabályozást, és az úrbéri perek idején még az ő munkájuk volt a falvak határának átrendezése is. A megyéknél, az uradalmakban, a kamarai birtokokon és az egyre nagyobb létszámú Vizi és Építészeti Főigazgatóságon dolgoztak. Az egyházi birtokok térképezése szempontjából a következők voltak a legfontosabbak közülük: n e v a diploma megszerzésének éve egyházi szolgálat helye egyéb Bedekovich Lőrinc 1815 Heves megye