12. Szőcs Sebestyén: A polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai. Bp. 1992. ÚMKL 124 p.
Bevezetés
ra. Ennek eredményeképpen sorra jelentek meg még ugyanezen évben azok a belügyminiszteri rendeletek, amelyek a vármegyék és a városok háztartásáról, a városok pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról, a kis- és nagyközségek háztartásáról, valamint a kis- és nagyközségek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról intézkedtek. /160.224/1924. B.M. sz., 171.000/1924. B.M. sz., 171.001/1924. B.M. sz., 177.200/1924. B.M. sz., 177.300/1924. B.M. sz. rendeletek/, s a pénzkezelés tekintetében úgy rendelkeztek, hogy a megyék pénztári kezelését /a gyámpénztári teendőket is ideértve/ a Postatakarékpénztár látja el. A jogszabályok a számvevői teendőket a belügyminiszter alá rendelt megyei számvevőségekre ruházták. Ezek a számvevőségek működésükért a számvevőségi igazgatók útján a belügyminiszternek tartoztak felelősséggel, de a jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat tekintetében ők is az alispánnak és az árvaszéknek voltak alárendelve. A számvevőség igazgatója vagy helyettese a törvényhatósági bizottság közgyűlésein továbbra is részt vett, s ott a szakjába vágó kérdésekben felszólalhatott, de beosztása alapján szavazati joggal nem rendelkezett. Az 1927. évi V., az egyes adók és illetékek mérsékeléséről és a pengőértékben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvénycikk III. "Az önkormányzati testületek háztartása" című fejezetének miniszteri indoklása arra hivatkozva rendeli el az önkormányzati testületek gazdálkodásának hatályosabb ellenőrzését, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyának biztosítása után a "közgazdasági élet" megerősítésére törekszik és ennek a célnak az érdekében a közterheket csökkenteni kívánja, ám a "közterhek csökkentéséért való minden fáradozása... hiábavaló volna, ha az állami közterhekkel együtt az önkormányzati közterhek nem apadnának, de a hibás gazdálkodás következtében az állami közterhek