11. Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869-1950). Bp. 1990. ÚMKL 96 p.

I. Bírói szervezet

ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló - tc. 15. §-a kimondta, hogy az ezen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek elbírálására az ítélőtáblák székhelyein működő törvényszékek, Budapesten pedig a büntetőtörvényszék kap felhatalmazást; a 16. §. pedig arról rendelkezett, hogy amennyiben a polgári büntetőbíráskodásban az 1912. évi LXIII. tc. 12. §-ának 4. pontja alapján a gyorsított bűnvádi eljárásnak az említett törvény 31. §-a értelmében kibocsátott szabályai nyernek alkalmazást, az illetékes törvényszékek öt tagból alakított küiöntanácsai előtt keli a főtárgyaiást lefolytatni. Az 1921. évi III. tc. az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló szervezkedés miatt indított bűnperekről, az 1938. évi XVI. tc. pedig a kommunista szervezkedés, továbbá a felségsértés (kormányzósértés), hűtlenség, lázítás, izgatás stb. címen indított büntető ügyekről rendelkezett. Mindkét említett törvénycikk - az 1912. évi LXIII. tc. rendelkezéseihez hasonlóan - az ítélőtáblák székhelyein működő törvényszékeket, illetve a fővárosban a Budapesti kir. Büntetőtörvényszékeket hatalmazta fel az eljárásra. Az 1921. évi III. tc. a rögtönbíráskodásl eljárás lefolytatásának elrendelését is lehetővé tette, s az említett törvények az általuk meghatározott ügyekben ugyancsak öttagú különtanácsok eljárását írták elő. Az 1940. évi XVIII. tc. a tiltott csapatgyűjtési, az úti evei hamisítási, valamint a hasonló jellegű büntetőügyekben való eljárásra az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel a budapesti büntetőtörvényszék öttagú tanácsát hatalmazta fel. Amennyiben statáriális eljárásra került valamely ügyben sor, a bíróságok rendszerint halálos ítéleteket hoztak, amelyeket - hacsak nem tettek valamilyen ok miatt kegyelmi előterjesztést - azonnal végre is hajtatták; az 1938. évi XVI. tc. azonban lehetőséget adott arra, hogy az ötöstanácsok, mint rögtön bíróságok ítéletei ellen a Kúriához lehessen fellebbezni. Az 1920. évi XV. tc. rendelkezései értelmében a törvényszékek keretén beiül uzsorabíróságok alakultak; ezek két ftélőbíróbó! és gazdasági élet képviselői közül behívott egy ülnökből álló tanácsokban jártak el. Hatáskörükbe az árdrágító visszaélések, a valutabűncselekmónyek és a törvény által ide utalt más gazdasági bűncselekmények tartoztak. A törvényszékek ismertetése során a korábban már röviden említett kereskedelmi és váltótörvényszékről kell még szólnunk. Ennek a bíróságnak a létrehozásáról ugyancsak az 1871. évi XXXI. tc. rendelkezett, s hatáskörébe a budapesti és a pestvidéki törvényszékek területén felmerült kereskedelmi, váltó- és csődügyek, továbbá az egész ország területéről ide utalt különleges gazdasági ügyek tartoztak. A fellebbvitel a Budapesti kir. ítélőtáblához, innen a Kúriához ment; ugyanakkor elsőfokú hatáskörén kívül a budapesti és a pestvidéki törvényszékek területéhez tartozó járásbíróságok kereskedelmi ügyekben hozott határozatainak fellebbviteli fóruma is volt. A kereskedelmi és váltótörvényszék a cégbírósági feladatokat is ellátta. Működése az 1912. évi UV. tc. rendelkezése következtében szűnt meg; a folyamatban lévő ügyeket az idézett törvény 84. §-a értelmében a Budapesti kir. Törvényszék vette át, ahol ezeknek az ügyeknek az intézésére kereskedelmi szakosztály alakult. A korábban a kereskedelmi és váltótörvényszék által ellátott budapesti cégbírósági feladatok végzése ugyancsak a Budapesti kir. Törvényszék hatáskörébe ment át. A törvényszékekről végül még annyit, hogy a fegyelmi hatáskört a törvényszékek elnökéből vagy helyetteséből, valamint 12 ftólőbíróbói álló fegyelmi bíróságok útján gyakorolták. A járásbíróságok rendszerének létrehozásáról ugyancsak az 1871. évi XXXI. tc. rendelkezett; ezek a fórumok a korábbi egyesbíróságok helyébe léptek, hatáskörükbe pedig a vonatkozó jogszabályok által pontosan meghatározott - csekélyebb súlyú - polgári és büntetőügyek tartoztak. A járásbíróságok előtt lefolytatott perek főként sommás perek voltak; ezekre az ún. rendes eljárással szemben az egyszerűség, a rövidség és a szóbeliség fokozottabb érvényesülése volt jellemző. Az 1893. évi XVIII. tc. rendelkezései következtében a járásbíróságok hatáskörében sommás eljárás alá tartoztak a személyes keresetek 500 forint értéken alul; a birtok- és telekkönyvi bíróságokhoz utalt perek és az örökösödési perek 200 forint értéken alul; jogviszony létezésének vagy nem létezésének, okirat valódiságának vagy valótlanságának megállapítására indított perek az említett perértéken alul; a közokiratokban vagy hitelesített magánokiratokban biztosított pénz- és ingókövetelések a pertárgy értékére való tekintet nélkül; a házasságon kívüli nemzésből származó igények; a három évnél nem régebbi kamatok, életjáradék, tartási ós élelmezési kötelezettségek Iránti keresetek; bérleti ós haszonbérleti viszonyból származó vagy azzal összefüggő keresetek; határjárási és visszahelyezés! perek; s végül némely - a törvényben felsorolt - kereskedelmi, védjegy és szabadalmi perek. Ez utóbbiakban a járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok ítélkeztek. A peren kívüli ügyek közül a járásbíróságok főként hagyatéki ügyekben jártak el. Az örökösödési eljárást az 1894. évi XVI. tc. szabályozta; ezen jogszabály rendelkezései értelmében az ilyen ügyek a