10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

1. kötet - 1. Az írásbeliség kialakulása, az iratkezelés rendszerének változásai

ni. Működésük egy részét királyi parancsra vagy országos méltóságok (pl. nádor, országbíró) felkérésére végezték. A hiteleshelyeken a kibocsátott oklevelekről másolati könyveket vezettek, ide írták be az eredeti beadványokat, királyi rendeleteket, a törvénykezési fórumok által hozott ítéleteket is. Ez a folyamat együtt járt a középkori irattárak kialakulásával, amelyek ben a jogbiztosítást szolgáló okleveleken és másolati könyveken kívül olyan iratokat is kezdtek megőrizni, melyekre a további ténykedésnél támaszkodni lehetett. Ez utóbbiak nagy része azonban az idők folyamán elkallódott. Az iratok szisztematikus megőrzésével hazánkban először az 1528 óta működő magyar királyi kamaránál találkozunk, ahol a kiküldött levelek, rendelkezések stb. fogalmazványait időrendi sorozatban megőrizték. A kamarához érkezett királyi rendeleteket a már ismert szisztéma szerint másolati könyvekbe vezették be, a levelező partnerektől érkező beadványokból pedig külön iratsorozatot hoztak létre. Az ország másik igen fontos kormányszervénél, a politikai ügyeket intéző magyar királyi kancelláriánál az iratokat két nagy csoportba osztották: az egyikbe a beérkezett eredeti levelek, a másikba a válaszlevelek fogalmazványai kerültek. A fogalmazványokat a kamarához hasonlóan időrendben rakták le, míg a bejövő leveleket a levélírók szerint csoportosították. Az iktatást ebben az időben még nem ismerték; a beérkezett levelekre csak a dátumot írták fel. A kutatás, az iratok visszakeresése ezekben az esetekben rendkívül körülményes volt. A nagyobb egységekről ezért lajstromokat készítettek, melyek az iratok biztonságos megőrzését is szolgálták.