8. Petrikné Vámos Ida: A tanácsi nyilvántartások levéltári forrásértéke az irattani kutatások tükrében. Bp. 1989. ÚMKL 190 p.

Bevezető

tatív felmérésről, amely négy megye, három városnál, 12 nar"''özségn*l ^s 26 községnél fellelhető nyilvántartásokra terjedt ki. (A vizsgálat a fővárossal és a fővárosi kerületekkel nem foglalkozott, mivel a fővárosi tanács vb-titkára összeállította 1982-ben a kerületi, 1983-ban pedig a fővárosi szakigazgatási szervek ágazati feladatainak ellátásához szükséges nyilvántartások jegyzékét.) Az összegezés tanulsága szerint a 80as években a községi tanácsok 70-90 darab nyilvántartást vezettek, ennek 90 %-a jogszabályi előíráson alapult, a nagyközségi tanácsok 140-150 darabot, 80-87 %-a a jogszabály alapján vezetett, a városok 150-170 darabot, 73-87 %-ot jogszabály alapján, a megyék pedig 250 darabot, 72 %-ot jogszabályi előírás alapján. Az egyes tanácsok természetszerűen nem mind ugyanannyi és ugyanolyan nyilvántartást vezettek, számuk, tartalmuk a helyi adottságoktól függően tért el. Végeredményként 1R7 jogszabály által előírt nyilvántartást gyűjtöttek össze a különböző tanácsi szinteken. A hivatalos közlönyökben közzétett jogszabályokban előírtakon túlmenően a tanácsok számára országos főhatóságok - a helyi tanácsoknak a megyei tanácsok - is kötelezővé tehettek bizonyos nyilvántartások vezetését. (A MT-nak a tanácsi nyilvántartások korszerűsítéséről és a tanácsi számítástechnikai rendszer kialakításáról szóló 3238/1986. sz. határozata előírja a fővárosi és a megyei tanácselnökök által elrendelt, illetőleg engedélyezett tanácsi nyilvántartások jegyzékének a fővárosi és megyei hivatalos lapban történő közzétételét.) Ezeken kívül saját elhatározásból is sor kerülhetett további nyilvántartások kialakítására. Szükséges azt is megemlíteni, hogy egyes tanácsi feladatot meghatározó jogszabályok, bár nem írnak elő kifejezetten nyilvántartás-vezetési kötelezettséget, azonban a feladat végrehajtása mégis megköveteli az ügyintézőtől, hogy a szükséges adatokat nyilvántartásba vegye. A közigazgatás mindenkori igényeit kiszolgáló információs rendszer kialakítása, működtetése bizonyos időszakonként szükségessé tette a nyilvántartások felülvizsgálatát. 1945 után - a már ismertetetten túl három ízben történt ez meg. Először 1948-ban, a régi közigazgatás hagyatékának áttekintésekor került sor a községi nyilvántartások közül 124-nek az eltörlésére. Ezek közül több a háborús időszak körülményeihez kapcsolódott. Második alkalommal már a tanácsok megalakulását követően átalakított közigazgatás munkájához szükséges nyilvántartások újabb fe-