7. Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok. II. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1988. ÚMKL 201 p.

Források - XXVIII. A Kanizsát megszálló törökök levele a nagyvezérhez, 1690.

ottomanici et in quo nunc subsistat loco, non recreabimur, corda nostra pariter consternabuntur. Speramus igitur fore, ut magnif icentia vestra expressum quendam, qui de statu moderno exercitus islamitici omnimodo informatus, litterisque regiis specialiter instructus sit, transmittatis. Et si ad istas nostras litteras neque succursus, neque responsio veniat, omnium et singulorum ultima resolutio et conjuratio haec est, quod in extrema necessitate duos musulmanos deputare velint, qui armamentaria accendant, et nos omnes in aéres projiciamur, ut neque de nobis, neque de isto munimento ullum vestigium remaneat. Deinde in extremi judicii die Deus erit judex, si justum et aequum fuerit, manus nostrae ad latéra vestra erunt. Certum enim est, quod tot heroes islamitici de nobis justiciam vindicaturi sint. De reliquo statu nostro, ex istarum litterarum latoré magnificentia vestra oratenus investigare dignetur. Ceterum ad magnificentiae vestrae mandátum sublime non commendamus. Humillimi servi agae Canisienses: Saloseh Aali, Jusuf, Aali, Abdullah"

L/

^ Azon török levél fordítása, melyet 1690.február 17-én az őrszolgálatot teljesítők fogtak el. Levél a Nagyvezérhez Cím kívül: Ez a levél - ha Isten úgy akarja - érkezzék meg szerencsésen a legkiválóbb, leghatalmasabb és legjóságosabb úrhoz, a török porta nagyvezéréhez. Szöveg belül: /. . ./