6. Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok. Bp. 1988. ÚMKL 259 p. ill.
Útmutató az iratmintagyűjtemény használatához
ÚTMUTATÓ az iratmintagyújtemény használatához A könyv két részből áll. Az első részben kb. 200 iratfajta és irattípus címszó szerinti (és alfabetikus rendbe szedett) irattani-fogalmi meghatározását adjuk közre. Ha a címszónak litin vagy görög neve is van, ezt a címszó után adjuk meg. Az irat fogalmi meghatározása után ( )~ben közöljük a vonatkozó iratminta számát úgy, hogy a) betűjellel az átírásokat vagy fordításokat, b) betűjellel az irat hasonmás (fakszimile) másolatát jelöljük. Terjedelmi korlátok miatt azonban mindig csak egy iratminta számát adjuk meg példának. A címszón belül >- -lal utalunk arra, ha az abban említett más iratféleség az I. részben önálló címszóként szerepel. Ha egy címszó több irattípust jelöl, az egyes irattípusokat számmal (pl. 1..., 2..., 3...) különítettük el. A címszó végén, az iratféleség általános jellemzése után, válaszolunk arra, hogy az miként sorolható be az osztályozási szempontok szerint. Egyes címszó esetében, ahol ez indokolt, ugyancsak »* -lal utalunk más címszóval való összetartozására, rokonithatóságára. A második részt az iratmintagyűjtemény adja. Itt az iratokat már nem alfabetikus sorrendben közöljük, nanem tartalmi, formai vagy egyéb speciális jegyeik alapján csoportosítjuk. Egyes esetben, pl. az aktánál, éppen az irat egyedisége - az ti., hogy nem egy-, hanem többféle irattípus alkotja - indokolja önálló kategóriába sorolását. Máskor, pl. a géppel olvasható irat esetében, az iratnak egy olyan speciális tulajdonságát emeljük ki, amely i.iegkülönbözteti az összes többi hagyományos módon írt és értelmezett irattól. Az iratmintákat arab számmal jelöljük, a) betűjellel ha átírást vagy fordítást közlünk, b) betűjellel ha fakszimiléjét is közreadjuk . A publikált iratot minden esetben annak címszó szerinti