2. A levéltári anyag kiállítása. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1984]. ÚMKL 36 p. ill.
A közgyűjteményi kiállítások fejlődése és tapasztalatai
igazolványokat, gumibélyegző lenyomatokat, mellékletként szereplő ujságkívonatokat, nyomtatványokat, könyveket, belépőjegyeket stb.) éppen esetleges kiállítási meggondolásból megőrizzenek. Az iratanyag levéltári kiállításánál azonban a kivitelezés tökéletesítését visszafogta az a körülmény, hogy személyi és anyagi lehetőségeik mindmáig csupán az un. házi kivitelezésű iratbemutatásokra adtak módot. A könyvtárak kódexeik, kézirataik, missiliseik és aprónyomtatványaik kIá11ifásával kapcsolatban a szemléltetés kérdésében hasonló gondokkal küzdenek, mint a levéltárak. Bár a muzeumok tevékenységének lényegéhez tartozik az általuk őrzött tárgyak bemutatása, s ettől a feladattól sohasem zárkóztak el, kiállításaik módszertanában és a technikai megoldások tökéletesítésében egyaránt jeleniős fejlődésen mentek keresztül. E téren a Magyar Munkásmozgalmi Mjzeum gazdag tapasztalataínak felvázolása több kérdés tisztázásához hozzásegíthet a közgyűjteményi kiállításokkal kapcsolatban általában is. A múzeum egy-egy esemény évfordulójára számtalan, úgynevezett fotódokumentációs kiállítást készített. Ezeken a kiállításokon fényképek, iratok., röplapok, plakátok és. kiadványok követték egymást - sokszor ezek is csak fotókópiában -, és ezt az anyagot hosszú összekötő és magyarázó szöveg próbálta egységbe foglalni. Természetesen az itt bemutatott eredeti iratok a szóban forgó korszaknak igencsak másodlagos forrásai voltak, hiszen az elsődleges forrásértékű anyagokat a levéltárak Őrizték, és ezekhez a múzeum nem minden esetben jutott hozzá. Lényegében ezek a kiálIItások f elnagyított és kiterített képeskönyvek voltak . A kiállításokon csak néha tűnt fel egy-egy tárgy, és az is legfeljebb illusztratív szerepet kapott.