Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. 13–31.

RESS IMRE DIGITÁLIS FORRÁSKIADÁS VAGY ELEKTRONIKUS MUTATÓZÁS?* (A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata) DIGITAL SOURCE PUBLICATIONS OR ELECTRONIC INDEXING? (HUNGÁRIÁN PRACTICE OF PUBLISHING THE MASS OF SOURCE MATERIALS CREATED BETWEEN THE EARLY MODERN TIMES AND THE END OF STATE SOCIALISM): The author focuses on the aspects of publishing digital sources and summarizes the influences of photography on scholarly source publications. Micro filming and the so-called microfilm-publications are described as well. Furthermore, the writer sums up the present Germán views and results in connection with the discussed topic. Finally, he illustrates the Hungárián situation by examples of the digital and electronic publications of the National Archives of Hungary. A modern történeti forráskiadás kialakulása és módszereinek kiteljesedése szoros kapcsolatban állt a kritikai történetírás létrejöttével, fejlődésével, amely a kiadott forrásokhoz és a bennük előforduló adatokhoz fűzött észrevételekkel, magyarázatokkal segítette elő a források jobb megértését és könnyebb használatát. A forrás használatának megkönnyítésére elsődlegesen a kéziratos szöveg meghatározott szabályok szerinti átírása szolgált, a széles körű hozzáférhetőséget pedig a könyvnyomtatás általános elterjedése és olcsóbbá válása teremtette meg. Ekkor kristályosodott ki a forráskiadás mindmáig érvényes három klasszikus követelménye, az autentikus forrásszöveg rekonstruálása, a megértést szolgáló forrásközlési apparátus szükségessége és a tájékozódást biztosító, többnyire háromszintű személynév-, földrajzinév- és tárgyi mutatórendszer alkalmazása. Már az erősen középkorcentrikus forráskiadás a 19. században is nyilvánvalóvá tette, hogy a kiadásra érdemes forrásanyag mennyisége és a forráskiadási lehetőség között mindenkor erős diszkrepancia áll fenn, elsősorban azért, mert a kritikai forráskiadáshoz szükséges szellemi teljesítmény, a kritikai szöveggondozás következetes véghezviteléhez szükséges személyi feltételek és a jelentős munkaidőigény többnyire csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. Hatványozottan jelentkezik ez a probléma a kora újkortól kezdve, amikor előbb az államigazgatás szakszerűsödése, majd az írni-olvasni tudás elterjedése és tömegessé válása, továbbá a grafomán korszaknak nevezett 19. század személyi forrásanyaga — a naplók, a visszaemlékezések és a kiterjedt személyi levelezés — a korábbi korszakoknál sokszínűbb és összetettebb anyagot bocsátott a történeti kutatás rendelkezésére. A tömeges forrásanyag megjelenése több kutatói generációt átfogó, mégis többnyire mindig befejezetlenül maradt forráskiadványok so* Az Institut für österreichische Geschichtsforschung fennállásának 150. évfordulója alkalmából A forráskiadás hasznáról tárgykörben rendezett nemzetközi konferencián 2004. június 4-én elhangzott előadás bővített változata. Az eredeti előadásból a német szakirodalmi áttekintés és a hazai állapotokat illető kritikai hangvétel hiányzott. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1:13-31. 13