Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
627 NAGY LEVENTE papoknak második házasság engedése miatt.”12 Bethlen beszámolói alapján úgy tű nik tehát, hogy Teofil vladika nem belső meggyőződésből, hanem a hétköznapi szorult helyzetéből való kimenekülés reményével fordult Apor Istvánhoz és a kolozsvári kollégium jezsuita tanárához, Vízkeleti Csete Istvánhoz. Apor és Vízkeleti minden bizonnyal az unió elfogadását kérték Teofiltól a segítségért cserébe. Azt nem tudjuk, hogy Baranyi mikor került kapcsolatba Teofillal, de az biztos, hogy a vladika által összehívott zsinaton 1697 telén részt vett. A zsinat első napján Teofil vladika nagyhatású szónoklatot tartott a magyar kálvinista fejedelmek és püspökök részéről az erdélyi románság irányába megnyilvánuló borzalmas elnyomásról. Teofil szerint a kálvinisták kidobálták a románok templomaiból az ikonokat; szerdán és pénteken (böjtnapokon) lelki üdvük megőrzése érdekében a román hívek kénytelenek voltak két fazékban főzni: az egyikben saját maguknak, a másikban pedig az esetlegesen ellenőrzésre érkező kálvinista vizitátornak; a kálvinista szuperintendens parancsára kénytelenek voltak elfogadni az eretnek tévelygésektől hemzsegő román könyveket (recenset veneratissimos libros haerresi infectos, ab ipsis idioma te editos). Majd egy igazi rémtörténettel (Apafi Száva vladikát arra akarta ravaszul rávenni, hogy megkereszteljen egy kutyakölyköt) zárta beszédét, mely a későbbi görög katolikus román értelmiségiek tollán nagy karriert futott be.13 Az egészben az a furcsa, hogy ilyen mérvű panaszkodásnak semmi nyomát nem találni a fejedelmek idejéből. Vajon csak az addig elfojtott indulatok szabadultak fel spontán módon a román vladikából, vagy netán Baranyi sugallatára fogalmazódtak meg azok benne?14 Silviu Dragomir azt is felvetette, hogy a zsinat iratai hamisítványok. 15 Az biz tos, hogy a három ülés jegyzőkönyvét és a határozatokat nem Teofil jegyezte le, ő ugyanis nem tudott latinul. Mivel a zsinatról semmilyen más dokumentum nem maradt fenn, ezért vélte úgy Dragomir, hogy a jegyzőkönyveket és a határozatot Baranyi hamisította. Az is elgondolkodtató, hogy Teofil szónoklatának a Száva vladika megcsúfolására előadott kutyás anekdota nem valós eseményt mesél el, hanem 12 Bethlen Miklós: Önéletírása I–II. Szerk. V. Windisch Éva. Bp. 1955. II. 50. 13 Íme, röviden a történet Teofil előadásában: Apafi Mihály egyszer Balázsfalván úgy akarta elveszejteni Brankovics Száva (megh. 1683) vladikát, hogy egy asszonynak megparancsolta, hogy vigyen oda a vladikának egy bepólyált kutyakölyköt és mondja azt, hogy a beteg gyermekét hozta megkeresztelni. A vladika azonban rájött a csapdára, böjt lévén egy retekkel kínálta a kutyakölyköt, de az nem akarta megenni. Utána egy darab húst adott neki, mire a kutya azt megette. Ekkor azt válaszolta Száva a fejedelemnek: ez a gyermek nem a mi vallásunkon van, mert böjt idején húst evett, ezért nem keresztelem meg. Nilles, N.: Symbolae i. m. 165–166. 14 Jancsó Benedek szerint „bizonyára Baranyi jezsuita adta a szájába” e szavakat Teofilnak, majd így folytatja: „Így lett aztán a magyar jezsuita által az erdélyi kálvinista fejedelmek és püspökei ellen kieszelt vádból fegyver a román nemzetiségi politikusok kezében a magyar nemzet ellen”. Lásd Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota I. Bp. 1896. 615. 15 Silviu Dragomir: Documente apocrife privitoare la începutul unirii cu romano-catolicii (1699– 1700). Cluj 1990. 12.
